Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

ott hallottam a nevét. A beszédét részleteiben visszaadni nem tudom. Azt határozottan állítom, hogy minden szava a munkás-paraszt hatalom és a Szovjetunió és a párt ellen irányult. Néhány kitételre emlékszem, többek között arról beszélt, hogy a Kádár-kormány egyik programbeszédében a parasztok magatartását úgy értékelte, hogy azok nem támogatták a forradalmat, mivel azok szántottak, vetettek. Arra hivatkozott, hogy aki ennek az ellenkezőjét nem ismeri el, az nézze meg az itt jelenlévőket, és most megmutassa [így] a parasztság, hogy a kormány mellett van-e. Ez lehet, hogy nem szó szerint így hangzott el, de a lényege ez volt. Emlékezetem szerint beszélt arról is a parasztok felé, hogy ne „hidjetek [így] a Kádár-kormánynak, ugyan most megígérte, hogy a begyűjtést eltörli, de könnyű neki eltörülni, mert már ez évben a begyűjtést zömében teljesítettétek, de mire a hatalom a kormány kezében megszilárdul, a jövő évre újra elő fogják írni a begyűjtést". Emlékszem arra, hogy beszélt a földek újrakiosztásáról, a tsz-ek erőszakos szervezéséről, a tagosításokról és olyan javaslatot tett a tagok felé, hogy mondják ki, hogy mindenkinek adják vissza az ősi földjét, főleg a 45-ben kiosztott földeket. Seres igazgató után, emlékezetem szerint, egy dobozi villanyszerelő, valami Domokos mondott beszédet, ill. szavalt el egy verset, melyet maga írt. A vers szövegére nem emlékszem pontosan, de azt tudom, hogy a Munkás-Paraszt Kormányt gyalázta, de a refrém [így] visszatérően minden versszak után az volt, hogy „Kádár János nem kormányunk". Ezt gúnyosan hangsúlyozta. Utána, ha jól emlékszem, Oré forradalmi tanácselnök tartott egy beszédet, és volt igen sok párt- és kormányellenes kitétel. [...] [...] Ezt követően az elvtársnővel és a gépkocsivezetővel Seres és a többiek kimentek, hogy kint mi történt, nem tudom, csak időközben visszajött egyedül Seres és velem kezdett beszélni elég agresszív hangon. Majd elkérte tőlem a személyi igazolványomat és láttam, hogy felírt abból bizonyos adatokat. Azt megkérdezte külön is, hogy hol lakom. Amikor Seres a személyi igazolványomat nézte, nyilván észrevehette, hogy a szakképzettség rovatában fel volt tüntetve, hogy ügyészképesítésem van és ezután kezdett érdeklődni, hogy hol és mikor voltam ügyész, és észre lehetett venni, hogy ettől kezdve megváltozott hangnemben, udvariasabban beszélt velem. Majd észrevettem rajta, hogy néhány percig gondolkozik, és hirtelen visszaadta a személyi igazolványomat, és az alábbi kijelentést tette: „Én most biztosítom, hogy Önök bántódás nélkül hazamehetnek, de figyelmeztetem Önt, hogy személyi adatait, lakcímét felírtam, és ha az itt történtek miatt valami retorzió fog következni, magát a föld alól is előteremtsük [így], és felelősségre vonjuk. Én ekkor mondtam Seresnek, hogy én egyszerű beosztott vagyok, rajtam nem sok függ. Azt megígértem, hogy az itt megtörténtekről tájékoztatni fogom Békéscsabán a feletteseimet. Ezt követően hívott, hogy menjek vele a gépkocsihoz. Ekkor láttam, hogy már a gépkocsi előállt a színből a tanácsháza száraz bejáratához és a másik helyiségből Kovács elvtársnőt is kikísérték a kocsi felé, közben