Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban II/1. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 23. (Gyula, 2007)

Dokumentumok II/1

217. Csorvás, 1956. november 27. A községi forradalmi tanács ülésének jegyzó'könyve Jegyzőkönyv Készült Csorváson 1956. november hó 27-én a tanácsháza 3. sz. irodájában, rendkívüli forradalmi tanácsülésen. Jelen vannak: Oláh Mihály elnökletével ifj. Pogonyi János, Kukla István, Csipak Ferenc, ifj. Majoros József, ifj. Koczkás János, Seres János, Kukla Imre, Bencsik József, Bak Imre, Szepesi János, Pados Pál, Fehér Mihály, Széli Mihály, Belicza György, id. Babály György, Komár István, ifj. Bencsik György, Maczák Sándor, Deák László, Fajó János, Gyimesi Anna, Czihanek Béla, Murvai József, Farkas Károly, Balogh Mihály, Bertók István, Igrényi József, Tarnai János, Pásztor Rezső tanácstagok és a szervező bizottság részéről dr. Kádas Tibor. Oláh Mihály üdvözli a megjelenteket, az ülést határozatképesnek jelenti ki. Jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri Belicza György, Babály György tanácstagokat. A forradalmi tanács a Himnusz eléneklésével kezdi meg a tanácskozást. [...] [...] 1. Országos helyzet megvitatása, község politikai irányvonalának kialakítása. Tarnai János előadói részében megállapítja, hogy a jelenlegi országos helyzet hasonló az 1945-ös országos helyzethez. Ugyanis Budapest a forradalom következtében nagyobb részben romokban hever, ennek felépítése, újjáépítése sok anyagi áldozatot igényel. Ily rombolások több más nagyobb városban is észlelhetők. Politikai tekintetben az országos helyzet valamivel kedvezőbb. Megítélése szerint két tábor áll egymással szemben, éspedig a forradalmi erőket képviselő szabadság párt és a Rákosi-, Gerő-féle kormányzati gépezethez tartozó csoport. Ez utóbbi csoport mindent elkövet, hogy a politikai tisztulási folyamatot megakadályozza. Ma még nem alakult ki világos politikai irányvonal, de a kormány és a munkástanácsok ennek érdekében mindent megtesznek. Ez utóbbiak biztonsági helyzete nem kielégítő, mégis a szabad viták eredményei a nép elé kerülhetnek. A kormány a maga részéről az eredetben megalakult munkástanácsokat ideigleneseknek minősíti akkor, amikor azok a nép spontán megnyilvánuló akaratából jöttek létre. E munkástanácsokban nincsenek olyan személyek, legalábbis helyi viszonylatban mondható, akik a magyar dolgozók pártja [így] érdekeit a nép ellen érvényesítették, így ily tekintetben ujjításra [így], vagy véglegesítésre szükség nincs. A munkástanácsok a forradalom szülte szervek, az ország területén működnek és mindenütt a nép akaratát tükrözik. Ez idáig helyes is, hogy a területi szervezés megvan, azonban az országos munkástanácsok felé a kiépítése nem teljes. Szükségessé válik, hogy ezek ilyen tekintetben is hiányosságukat kiküszöbölve kiegészüljenek, és egészen a megyéig kibő-