Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

járt sikerrel, mivel a papoknak egy része nem támogatta őket. És mi magunk sem járultunk hozzá. Az evangélikus egyház és az állam között megkezdett tárgyalások az egész dolgot leállították a megye területén és a tárgyalásoktól vártak intézkedést. A tárgyalások megszakadását, a püspök makacsságát a lelkészek túlnyomó többsége kezdi elítélni és úgy igyekeznek fellépni a baloldali magatartású, vagyis Ordast nem szerető lelkészek, hogy ők már előre tudták, hogy az Ordas makacssága előbb-utóbb úgyis kiütközik és őneki engedni kell a magatartásából. Az Ordas hívei pedig olyan álláspontra helyezkedtek, hogy az államnak azért nem kellett volna a tárgyalásokat megszakítani, hanem az Ordas kívánságait kellett volna teljesíteni. Vagyis szabad, független ev. egyházat gondoltak el, vagy gondolnak még ma is és majdnem úgy néz ki, hogy az államot hibáztassák a tárgyalások megszakadásáért. Név szerint Dedinszki, Kun-Kájzer lelkészek. Eddigi megállapításainkból úgy értékeljük ezeknek lelkészeknek a magatartásukat, vagyis tevékenységüket, hogy nem nagy veszéllyel járnak, mivel nincs sok támogatójuk és ha van is, nem mernek még idáig nyíltan fellépni, burkolt formában találkozunk a tevékenységükkel, ami igen veszélyes, mint pl. Békéscsabára december 22-én kínai protestáns püspökök látogattak el a békéscsabai ev. egyházhoz. Ezzel az alkalommal az ev. lelkészek, főleg az Ordas imádói messzemenően elítélendőén viselkedtek. Név szerint Kiss György igazgató lelkész, aki Ordasnak keresztkomája, mikor a kínai püspököket fogadta, egy árva szót nem szólt sem a kínai, sem a magyar szocialista társadalmi rend törekvéseiről és építéséről az üdvözlőbeszédben, csak egy általa meleghangú pár mondatból álló üdvözlőbeszédet mondott el. Utána a templomban Rohány Mihály volt esperes, akit mi nyugdíjaztunk 1951-ben, mint Ordas embere s az Ordas rehabilitálta őt állami vezetők tudta nélkül újból lelkésszé, az ünnepi istentisztelet alkalmával az oltár előtt a következőket mondotta. „Tudatom a gyülekezettel, hogyllng püspök fog szólni hozzátok", ennél többet egy szót sem szólt. Egy ilyen barátságtalan és udvariatlan bejelentés után tartotta megTing püspök beszédét a szószékről. A beszédben Ting püspök egyháziasan ismertette a gyülekezet előtt a kínai egyházak helyzetét és tevékenységét. Ezen az estén kb. két-háromezer ember vett részt. A beszéddel a gyülekezet tagjai meg voltak elégedve, amit a későbbi napokban a vallásos emberek elmondásaiból állapítottunk meg. A tolmács nagyon jól fordította angolról magyarra a beszédet. Ezt onnan tudom, mert egy másik tolmácsot mi megkértünk, hogy vegyen részt az istentiszteleten, ellenőrzés szempontjából. Ez a tolmács a gimnáziumnak angol nyelvszakos tanára volt. A vacsoránál Dedinszki Gyula lelkész üdvözölte a kínai vendégeket és ez alkalommal is az üdvözlésében egy árva szót nem szólt a magyar nép és a kínai nép barátságáról és a szocializmus építéséről, pedig nem lett volna nehéz erről a témáról egy-két szót szólnia, mert a kínai püspök igen sokszor mutatta be a gyülekezet előtt, hogy a kínai egyházak hogyan támogatják a kínai nép harcát a szocializmus építésében. Ha nem is beszélt volna ezekről a kérdésekről, de legalább az egyház és az állam viszonyáról szólt volna egy-két szót, de erről sem beszélt semmit. A vacsora után a kínai