Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

gi üzemében őrséget szerveztek a pártszervezetek a kommunistákból és az öntudatos pártonkívüli dolgozókból. Fegyverzetük azonban kevés volt, mindössze néhány vadász-, céllövőpuska és karabély állt rendelkezésükre. A termelőszövetkezetek tagjai főként vasvillával őrizték területüket, vagyonukat. Tótkomlóson pl. október 25-én 90 kommunista és pártonkívüli esküvel fogadta meg, hogy élete árán is védelmezi népi demokratikus rendünket az ellenforradalom ellen. Azonban csak 2 karabély, 1 géppisztoly, 9 céllövő- és 8 vadászpuskával rendelkeztek. Hasonló arányban voltak felfegyverkezve a többi községbeli népőrségek is. Ennek ellenére jelentős volt ez az erő s a helyi rendőrséggel, valamint s Békés megyében állomásozó honvédségi alakulatokkal együtt meg tudták volna akadályozni ez ellenforradalmárok átmeneti uralomra jutását, hiszen eleinte e városok és községek lakosságának csak egy kis töredékét, kulákokat, büntetett előéletűeket tudták mozgósítani a provokátorok. Nagy Imre és hazaáruló társai megtévesztették és dezorganizálták, szinte cselekvőképtelenné tették nemcsak s honvédséget és rendőrséget, hanem a legharcosabb, legöntudatosabb kommunisták jórészét is. Csak Szarvas községben történt meg az, aminek minden községben meg kellett volna történnie az ellenforradalmi támadás első hulláma után. A szarvasi kommunisták ugyanis harci csoportot szerveztek, fegyvert szereztek, megtámadták s lefegyverezték a nemzetőrséget, letartóztatták az ellenforradalom helyi vezetőit. S nemcsak saját községükben teremtettek rendet az egész Békés megyei kommunistáknak példát mutatva, hanem elmentek Békés községbe is, ahol az ellenforradalmár B. Szabó miniszter és társai letartóztatásával megmutatták, hogy kevés erőfeszítés árán le lehet számolni az ellenforradalmárokkal. A szarvasi példa azonban nem terjedt eléggé a megyében, mert nem is terjesztették. Csupán a tótkomlósi kommunisták szerveztek a szarvasiakhoz hasonló ellentámadást, miután november 7-én a szovjet csapatoktól 19 pisztolyt, 20 karabélyt és 13 géppisztolyt kaptak. Miután így felfegyverkeztek, nemcsak Tótkomlóson állították helyükre az addigi törvényes vezetőket, hanem lefegyverezték a két szomszédos község, Békéssámson és Nagykopáncs nemzetőrségét is és mindkét helyen elzavarták a „forradalmi tanácsot". Orosházán is volt kezdeményezés egy fegyveres kommunista csoport létrehozására, november 14-én. Többen már fegyvert is fogtak. A Békéscsabán és Orosházán állomásozó honvédségi alakulatokat teljesen dezorganizálta és megfertőzte az a tény, hogy a hadosztályparancsnok, Tóth István alezredes és vele együtt Biczó Gyula alezredes, Galánfy János alezredes (a két utóbbi horthysta tiszt volt) nyíltan átállt az ellenforradalmárokhoz. Ezzel a cselekedetükkel és intézkedéseikkel megfertőzték a hadosztálytörzs tisztikarának jórészét is. Ugyancsak átállt az ellenforradalmárokhoz Huzsvai Gyula megyei rendőrkapitány és több beosztottja is. Ennek következtében szinte az egész megye területén cselekvőképtelenekké váltak a rendőrőrsök az ellenforradalmárokkal szemben. Sőt, inkább az ellenforradalmárokat segítették. Például a gyulai járási rendőrkapitányt négy beosztottja terrorral kényszerítette arra, hogy adja át a fegyvereket az ellenforradalmárok által szervezett nemzetőrségnek. Egyes határőr parancs-