Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Viharsarok Népe, 1956. október 24. Ugyanebben a számban közölték az MDP KV javaslatát is, mely a reakció „sötét hordájának" támadásáról beszélt, arról, hogy az ellenforradalmárok kihasználták az egyetemisták békés felvonulását; a reakció - úgymond - „piszkos rágalmakkal" akarta a magyar-szovjet barátságot megingatni a tőkés restauráció érdekében. Olvasható a lapban Nagy Imre miniszterelnöki állásfoglalása: ő is ellenforradalomról szólt, amit elkeseredett emberek is támogattak. A hibákat felszámoljuk - mondta -, de az ellenforradalmat is. Ugyanakkor bejelentette, hogy a kormány tárgyalásokat kezd a Szovjetunióval a szovjet hadsereg kivonásáról. Nagy Imre a fegyvert letevőknek a statárium elkerülését ígérte. 126. Békéscsaba, 1956. október 26. Kukk Imre cikkében kemény fellépést sürget a forradalom ellen Elég volt! Ne tovább! A budapesti véres ellenforradalmi provokációs események hírére egy pillanatra megdöbbentek, s mint akikben fájó sebet ütöttek, feljajdultak megyénkben is a kommunisták, a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek. A következő pillanatban megdöbbenésüket elszántság, harcra készség váltotta fel. Ökölbe szorult a kezük, s egy emberként kiáltottak fel: Megvédjük gyárainkat, gazdaságainkat, termelőszövetkezeteinket, városainkat és falvainkat! Megvédjük a munkások, parasztok államát mindenféle ellenforradalmi hordák ellen! Ezt az egységes felkiáltást egységes tett is követte. Egymásután szervezték a fegyveres munkásőrségeket a Sarkadi Cukorgyárban, a Dévaványai Gépállomáson, a Hidasháti Állami Gazdaságban és egész sor üzemben, hogy őrizzék a nyugalmat, a rendet, megvédjék a gépeket, a gabonaraktárakat, a pártot, a népi demokratikus rendszert, s mindent, amiért élnek, amiért élni érdemes, amiért szívük dobog. Az első riasztó hírek hatására Gádoroson, Dévaványán, Füzesgyarmaton, s szinte valamennyi községben összeült a községi pártbizottság, s alig tárgyalta meg a súlyos eseményeket, aki csak tehette, máris fegyvert ragadott, s mindenre elszántan tekintett az események, az esetleges fegyveres harc elé. A sarkadi, szeghalmi és más járásbeli termelőszövetkezetek tagjai vadászpuskát és vasvillát ragadtak. Kijelentették: ha gyanús, idegen elemek lépnek termelőszövetkezetük területére, irgalom nélkül elbánnak velük. Dobozon és még sok helyen azt mondották az egyénileg dolgozó parasztok - olyanok is, akik szükségesnek tartják az adó- és a begyűjtési rendszer felülvizsgálását -, hogy ehhez a rendszerhez ne nyúljon senki, mert ez az övéké, s ne próbálja meg