Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

megyei bíróság 1957. június 28-án kelt B. 288/1957. sz. ítéletével népi demokratikus államrend elleni szervezkedés és más bűntettek miatt súlyos börtönbüntetésre ítélt.

5 Ugyancsak november hó közepe táján ismerkedett meg a tiszt terhelt III. és IV terhelttel is, oly módon, hogy III. terhelt a már említett polgári egyének csoportjába tartozott, ugyanúgy IV terhelt is, aki emellett még, mint mozdonyvezető gyakornok a MAV állomáson is dolgozott, s így a szolgálati helyük egybeesése folytán is gyakran találkoztak. Ezek után I. és II. vádlott tudomást szerzett arról, hogy ez a [olvashatatlan szó] csoport, melynek még jóval több tagja volt, de akiket ők mind személyesen nem ismertek, ádáz ellensége a népi demokráciának és állandóan tervezgeti, hogy milyen módon lehetne ártani a munkás-paraszt hatalomnak. A megbeszéléseit ez a csoport, vagy annak egy része igen gyakran tartotta a MÁVállomás vasútkommendánsi hivatalában, valamint Mochnács Ilona p. e. lakásán, de igen gyakran találkoztak Jamina nevű külvárosi kerületben, az utcán is. I. és II. terhelt tudomással bírt arról is, hogy a csoport, melynek a kérdéses személyeken kívül még sok tagja volt, többek között: a bíróság elé állított Polgár János, Szlancsik János, Bóna Barnabás, Lengyel László, Gálik István és Komlósi Gábor p. e., akik ugyancsak el lettek ítélve a hivatkozott bűnügyben a polgári bíróság által, valamint még több más eljárás alá nem is vont személy is - szervezett formában kívánják céljukat elérni és ennek érdekében valamiféle esküt akartak tagjaikkal letetetni. Az eskü szövegének összeállításába aktívan belefolyt II. vádlott, de egykét gondolattal belesegített I. terhelt is. Ugyanis azt a vasútkommendáns hivatalban szövegezték és gépelték, bár a csoport később az esküt nem tette le, mert a letételnél nem tudtak megegyezni. November hó közepe táján azután a csoport elhatározta, hogy a „forradalmi ifjúság" nevében ellenséges tartalmú röplapokat ad ki. Ez a megbeszélés több részletben történt, melynek egy részén jelen volt II. terhelt is, és így erről az elhatározásról rajta keresztül tudomást szerzett I. vádlott is. A csoport tagjai úgy oldották meg a nehézségeket, hogy a stencilgépet a BARNEVAL Vállalattól szerezték, az írógépet és a stencilpapírt pedig I. és II. terhelt adta nekik a vasútkommendánsi hivatal készletéből. [...] [...] Az ellenforradalmi csoportnak azonban messzemenő tervei is voltak, ezért szükségesnek látták a környező városokban való tájékozódást is. Ezért 1956. december elején a csoport egyik fő alakja, Szelezsán Mihály MÁV-dolgozó elhatározta, hogy elmegy Orosházára és felveszi a kapcsolatot az ottani MÁV forradalmi bizottság vezetőjével, Diószegi p. e.-tel.

ft [így] Erre az útra magával hívta II. terheltet és együttesen mentek el motorkerékpárral Diószegihez. II. terheltre itt szintén a rendfokozat tekintélye miatt volt szükség, valamint mert ő személyesen is ismerte Diószegit. Ezen túlmenően a csoport szükségesnek látta, hogy ne maradjon el a pesti események ismeretében sem, ezért november hó végén vagy december elején, most már pontosan meg nem állapítható napon Lévai István és Szelezsán