Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

A megyei bíróság ezután vádlottat személyi adataira vonatkozóan meghallgatja: [...] [...] A megyei bíróság ezután foganatosítja vádlott részletes meghallgatását, melynek során Wagner József vádlott lényegében a következő szerint nyilatkozik. A vádat megértettem. Nem érzem magam bűnösnek, legalábbis a cselekményt nem én követtem el, ahogy azt a rám nézve terhelő tanúk elmondották. A békéscsabai téglagyárba, a munkahelyemre, 1956 januárjában egy új művezető került Zahorán Pál személyében. A békéscsabai téglagyárba történt behelyezését követően különböző meg nem engedett eszközökhöz nyúlt és egyéb olyan dolgokat vitt végbe, amelyeket én kötelességemnek éreztem felderíteni és leleplezni. így többek közt Zahorán bércsalásokat is eszközölt, melyeknek megtörténtét én derítettem fel és ebből is, de egyéb okok miatt is, köztem és Zahorán közt mélyreható nézeteltérések keletkeztek. Ugyanígy ellentétbe kerültem és haragos viszony alakult ki köztem és Kiiment Mihály között. Ezek azok az emberek, és még több társuk, kik rám nézve hamis és alaptalan vádaskodást tettek. Az ellenforradalom Békéscsabára történő megjelenését követően az napokon belül éreztette hatását a békéscsabai téglagyár dolgozói között is, így ennek következményeként 1956. október 27-én a munkahelyemen, a békéscsabai téglagyárban is forradalmi munkástanácsot választottak, és itt is hasonlóan a többi dolgozókhoz, az emberek különböző jelszavakat hangoztattak, hangoskodtak és követelésekkel léptek fel.Többek közt az üzemen belül a gyárvezetőt akarták eltávolítani, ez azonban nem sikerült. Az üzemen belül történő munkástanács választást Mitykó András volt párttitkár vezette le, én nem voltam sem ekkor, sem később semmiféle megalakult forradalmi szervezetnek tagja. 1956. október 29-én hétfőn s azt követő vasárnap is rendesen ment a munka, de mikor a dolgozók november l-jén a sztrájk mellett foglaltak állást, úgy én is a többi dolgozó társaimmal együtt eltávoztam haza, de eltávozásom előtt még arra kértem az embereket, hogy a téglagyár kemencéit ne tegyék tönkre, azok fűtését ne állítsák le, mert ebben az esetben úgy ők, mint ők [így; helyesen: én] - a rendkívül kedvezőtlen szállítási és gazdasági nehézségek folytán - kenyér nélkül maradunk. A kemencék folyamatos üzemeltetésének jelentőségét átérezve én még a sztrájk időszakban is többször benéztem az üzembe és utánanéztem annak, hogy ott megy-e a munka. A későbbiekben azonban ezen tevékenységem miatt sztrájktörőnek nyilvánítottak. Ezen időszakot tehát, mialatt sztrájk is volt, meg nem is, úgynevezett részleges sztrájknak nevezhetnénk. [...] [...] mikor már úgy volt, hogy a dolgozók minden üzemrészen felveszik a munkát, érkezett egy távmondat, amely távmondatotTóth alezredes küldte, és azt Papp Erzsébet telefonközpontos vette fel. A távmondatban valami olyasmi volt, hogy az oroszok itt vannak a közelben, ne dolgozzunk. Ezen intézkedést követően Nyilasi [így; alighanem Nyilas katonai ügyész] is kijött a téglagyárba,