Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

beszélt a dolgozókkal, a dolgozók Fekete Pált követelték (Fekete Pál a megyei forradalmi bizottság vezetője volt ebben az időben). Akkor én a dolgozók kérésére és követelésére Dudás György párttitkárral együtt elmentem Feketét megkeresni, azonban őt a lakásán nem találtuk, a ruhagyárban már ott volt [így]. A gépkocsinkkal, amellyel érte mentünk, elhoztuk őt a békéscsabai téglagyárba és az ő beszédének az lett a következménye, hogy a dolgozók munkába álltak és dolgozni kezdtünk. Vissza már pontosan nem emlékszem, de ezekben a napokban történhetett az is, hogy mikor betértem az üzemben lévő telefonközpontba, ott bent tartózkodásra nem jogosult egyéneket találtam. Akkor elmentem a párttitkárhoz, Sitczhez és mondottam neki, hogy küldjön a telefonközpontba másvalakit az ott eddig szolgálatot teljesítő Vasas Györgyné helyett, egy olyan személyt, aki rendesen el tudja látni a munkáját. Ezen beszélgetésünket követően Vasas Györgynét - akinek a férje az AVHnál teljesített szolgálatot - le is váltották Milecz András, szintén ÁVH-s beosztottal, és ezt követően most már ez a személy teljesített ott szolgálatot. Ezt a személycserét nem én kértem, de úgy láttam, hogy ezen utóbbi beosztott is jól el tudta látni a feladatát. Ebben az időben történt az, hogy az üzembe részegen bejött Kiiment Mihály és Zahorán Pál művezető s mindketten beszaladtak az igazgatóhoz, majd onnan kijövet Zahorán megjegyezte: „Hol van az a Wagner, hadd verem szét a fejét!". Nyilván ezen kijelentését az irántam érzett haragból tette. Ezt követően már csak egy későbbi időpontban tértem be ismét az üzembe, mivel otthon tartózkodva tervet készítettem. Mikor ekkor, november 6-a felé betértem, Zahorán Pál a munkástanács útján el akart távolíttatni az üzemből, én ezt meghallva, beszéltem erről a munkástanács tagjainak és közöltem velük, hogy én egy ilyen döntésbe belenyugszom. Arra gondolva, hogy esetleg én kikerülök az üzemből, holott én jól éreztem magam, jól dolgozva, becsületes munkát végeztem, s úgy találtam, hamán [így] így történik, hogy ott kell hagynom a vállalatot, akkor egy másik vállalatnál történő könnyebb elhelyezkedésem végett egy nyilatkozatot írtam arról, hogy ellenem a dolgozóknak nincs semmi kifogásuk, s ezen nyilatkozat aláírására megkértem dolgozótársaimat, és e végett újból bementem a gyárba. Ezt a nyilatkozatot többen aláírták, de Kiiment és Nagy Jenő, Zahorán Pál művezetőtől félve, nem írták alá. Az aláírás-kérés alkalmával én megmutattam a nálam lévő káderjellemzést is. Megjegyezni kívánom, hogy Zahorán Pál művezetővel több esetben nézeteltérésem volt, de nemcsak ővele, hanem más személyekkel is, így többek között Nagy Jenővel is. Zahoránnal történő ellentétem egy bércsalásból adódott nézeteltérésből ered, míg a Nagy Jenővel történő ellentét abból fakadt, hogy az általam összeállított termelési értéket Zahorán és Nagy Jenő az én tudtomon kívül meghamisították, és mikor én ezt a meghamisított termelési értéket a kórházban tartózkodásom alatt nem voltam hajlandó aláírni, akkor ők kikeltek ellenem.