Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Végül tényállást képez még az a körülmény is, hogy az ellenforradalmi események ideje alatt 1956. november havában a BARNEVAL ebédlőhelyisége előterében ki volt függesztve egy ellenforradalmi, izgató tartalmú „hősi ének a pesti srácról" című vers, melyből azonban igen sok dolgozónak volt meg, köztük III. r. Szlancsiknak, IV r. Bóna Barnabásnak is egy-egy példánya.

10 Vádlottak a fent felsorolt tényállásban írt cselekmények elkövetését nagyrészt beismerték, másrészt az egymást kiegészítő vallomásokkal mindenben igazolták. Egyes cselekmények elkövetésénél csupán abban voltak eltérők vádlottak előadásai, hogy egyes cselekményt ki kezdeményezett. Azt azonban mindannyian tagadták, hogy cselekményeiket azért követték volna el, hogy azzal a népi demokratikus államrend megdöntését célozták volna, azt adták elő, hogy nem voltak tisztában az elkövetett cselekmény következményeivel és annak hatásával. Azt is tagadták, hogy ők szervezkedtek volna, vagyis, hogy ők szervezetnek tekintendők, azzal, hogy ilyen cselekményeket követtek el. A megyei bíróság a kihallgatott tanúk vallomása alapján, de különösen egyes vádlottak előadásából is kitűnően, a tárgyi bizonyítékok alapján, kétséget kizáróan, mindenben bizonyítottnak tekintette a tényállásban körülírt cselekmények elkövetését, valamint az ott tett megállapításokat. Az igaz, hogy egyes cselekmények elkövetésénél, illetve annak indítványozásánál vádlottak eltérő vallomást tettek és több esetben szembesítés után is mindenik vádlott megmaradt a maga állítása mellett. Azonban a megyei bíróság ilyen esetben a tényállásban sem rögzítette azt a körülményt, hogy az adott bűncselekmény esetében ki volt az indítványozó, ilyen esetben a bíróság tényállásként csupán azt állapította meg, hogy a vádlottak (rögzítve azok neveit) erről vagy arról tárgyaltak, illetve ennek vagy annak elkövetésére szánták el magukat. Nem vitás az, hogy a tényállásban hosszú oldalon [így] írt számos cselekmény elkövetése esetében sem sok jelentősége van annak, hogy egyes cselekményt melyik vádlott kezdeményezte, figyelemmel arra, hogy általában minden egyes vádlottnak a célja egy volt, persze hol az egyik, hol a másik talált ki olyan újabb cselekményt, amely a népi demokratikus államrend megdöntésére, illetve annak gyengítésére törekedhetett. Ebből tehát nyilvánvaló, hogy vádlottak egységes gondolattal, egy cél érdekében tevékenykedtek és hol az egyik, hol a másik javaslatát fogadván el, hajtották végre a tényállásban írt tevékenységüket. Másrészt azon esetekben, ahol a vádlottak előadásából, a szembesítés eredményéből meg lehetett állapítani, hogy ki volt a cselekmény elkövetésének a kezdeményezője, ott a bíróság éppen ezen körülménynél fogva minden kétséget kizáróan megállapíthatónak látta, hogy ki volt a kezdeményező. Mármost foglalkozva vádlottak azon védekezésével, hogy a cselekmény elkövetésénél nem az volt a céljuk, hogy a népi demokratikus államrend ellen, annak megdöntésére vagy gyengítésére törekedtek volna egyes cselekményeikkel, a bíróság éppen vádlottak vallomásából és a cselekményük egészét tekintve teljesen világosan megállapíthatónak látta azt, hogy a végcéljuk az volt,