Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

madik potenciálisan halálra kiszemelt egyén nem lehetett más, mint Hrabovszky László. A tárgyalás ezután a bíróság teljes döbbenetére meg sem kezdődött, a vádlottak ugyanis egymás után mind visszavonták az elsőfokú ítélet után benyújtott fellebbezésüket. Az elsőfokú ítélet utáni ügyészi fellebbezés hiánya, valamint a vádlottak fellebbezés visszavonása okafogyottá tette a másodfokú eljárás lefolytatását: Gyurkó vezérőrnagy ülnök, az 1956-os gyilkos sortüzek elrendelőinek egyike szintén ott ült a bírói pulpituson és gyűlölettel teli pillantásokat vetett a felsorakoztatott forradalmárokra. Az ügyész is felugrott helyéről, mondani akart valamit, de az elnöklő bíró ezt meg sem várva berekesztette a tárgyalást. A terem elhagyása után még a kísérő őrök egy része is fellélegzett. Folyt a bilincselés, s közben mindenki arra gondolt, aki időt nyer, életet nyer. [...] [...]Senki, így Hrabovszky László sem tekintette lezártnak ügyét. Szorongva várta a végzet beteljesülésével egyenértékű felszólítást: „Szedje a cuccát!" A felszólítás után az illető rendszerint a halálosok közé, a kisfogházba, s onnan a kivégzőhelyre került. Némi megnyugvást hozott Hrabovszky László számára az a körülmény, hogy 1958 szeptemberében a börtönök szakosítása során elhagyhatta a „magyar Auschwitz"-ként emlegetett Gyűjtőt és Vácra került. Hrabovszky Lászlót az Isten barátságos természettel, mosolygós arccal áldotta meg, és ettől az ajándéktól a börtönben sem fosztotta meg. A laborvezető őrnagy [Hrabovszky a börtönben működő laboratóriumban dolgozott] mindezt s a vele párosult lelki nyugalmat flegmatikus cinizmusként értékelte, őszinteségét pedig szemtelenségnek minősítette. Eme alaptalan vádak alapján 1959. december 3-án munkahelyétől megfosztották, és tíz nap szigorított magánzárkával sújtották. A naponként beadott 20 dkg kenyér és csajkavíz párosulva az éjszakánként mínusz tíz fok alá süllyedő hőmérséklettel az egy szál szumánban és fűző nélküli bakancsban vacogó rabot testileg-lelkileg legyengítette, megbetegítette. Aki ezt a helyet megjárta, általában életre szóló betegséget szerzett, s rendszerint tüdő- és vesegyulladással hagyta el a „kommunista humanizmus" szellemében létrehozott átnevelő helyiséget. Hrabovszky László Istenbe vetett hittel, lelki erőit megsokszorozva túlélte a megpróbáltatást. 1960 januárjában már ismét dolgozott. Ezúttal az asztalosüzem kárpitos részlegében. Itt körülbelül három hónapot dolgozott, amikor megrázó események részese, sőt főszereplője lett. 1960. április 7-én a Váci Országos Börtönben spontán módon éhségsztrájk tört ki, amelyet tömeges munkamegtagadás követett. A nemcsak hazai, de az európai börtönök történetében is példátlan méretű börtönlázadásban a fegyintézet 1039 lakója közül csupán 50 elítélt tartotta magát távol a tömegmegmozdulástól. Az éhségsztrájk az asztalosüzem kárpitos részlegéből indult ki, ahol Hrabovszky László elsőként tagadta meg az étel felvételét és a munkát. Elhatározása mellett akkor is kitartott, amikor napok múlva szinte már mindenki beszüntette a reménytelen és súlyos következményekkel járó küzdelmet. Az 1960-as váci börtönlázadás okait vizsgálva a kézenfekvő okok mellett