Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

azt lehetett hallani, elinaltak az oroszok, vonulnak kifelé, végre hozzá lehet fog­ni egy demokratikus, független Magyarország alapjainak lerakásához. Aztán itt a cáfolat: szó sincs semmiféle kivonulásról. Hazugság, ámítás az egész, melynek célja, hogy kifulladjon a forradalom, hogy erőinek újjászervezéséhez időt nyer­jen a véres bosszúra éhes hatalom. A szovjet csapatok éppenséggel befelé jön­nek, sőt, özönlenek egyszerre két irányból is. Hrabovszky László kiszabadulása után úgy döntött, visszatér egyetemi bajtársai közé, Budapestre. A főváros környékén ekkor már gyülekeztek az ost­romágyúk, a T-34-es, KV-54-es harckocsik megszámlálhatatlan sokaságban. Ámítva és becsapva a világot, gyilkos gyűrűt vontak a 2. világháború után áldo­zatkész munkával újjáépített magyar főváros köré, majd 1956. november 4-én rommá lőtték, 1945-öt is beszámítva immár másodszor a Duna-parti városok legszebbikét, Budapestet. A moszkvai levéltárakból azóta előkerült és a valóságot minden bizonnyal meghamisító, de legalábbis megszépítő hadijelentések arról számolnak be, hogy hajnali négy órától reggel hatig kétezer magyar állampolgár esett áldozatául a városra mért félelmetes erejű tűzcsapásnak. Hrabovszky László maga nem vett részt az ezt követő harcokban, de saját szemével győződhetett meg, mire képesek az Antikrisztus vörös csillagos sátán­lovagjai. Az utcákon, tereken, kapualjakban halottak feküdtek még november 4-én délután is, házak égtek, füsttel keveredett köd borította a romokat. A váratlan orvtámadás okozta meglepetésből magához tért lakosság két­ségbeesetten védekezett. Kézi fegyverekkel felszerelt, egymástól elszigetelt cso­portok küzdöttek, ellenállva az utolsó leheletig. Egy ország, egy arra okot nem adó nép homlokára nyomtak töviskoszorút 1956. november 4-én, hogy aztán évtizedekig tartó lassú kínhalálra ítélve keresztre feszítsék. Rövid budapesti tartózkodás után Hrabovszky László ismét visszatért szülőföldjére, Békéscsabára. [...] [...] Hrabovszky László hazaérkezve felkereste az újjászerveződő Békés megyei MSZMP tagjait. Igyekezett meggyőzni őket, ne kövessék el még egy­szer a múlt hibáit és bűneit. Kérte őket, ne kövessék a Kádár-féle vonalat, ne váljanak bűnrészessé abban a megtorlásban, amelyet Kádár János és cinkostár­sai készítenek elő ártatlan emberek megkínzására és meggyilkolására. Hrabovszky László jó szándékú figyelmeztetése a bosszútól elvakult funk­cionáriusok körében nem talált megértésre. A megtorló gépezet a szovjet tan­kok árnyékában ekkor már országszerte, így Békéscsabán is megkezdte műkö­dését. Géppisztolyokkal, kézigránátokkal felfegyverzett pufajkás különítmények járták éjszakánként a falvakat és városokat, százával hurcolták el otthonaikból áldozataikat Ezzel párhuzamosan a szovjet „Gestapo", az NKVD letartóztatta a forradalom vezetőinek jelentős részét, hogy bizonytalan sorsot szánva nekik, a határon túlra, a Szovjetunióba szállítsa őket. [...] [...] Hrabovszky László egy ideig bujkált üldözői elől, de végleg elmene­külni nem tudott. 1957. május 9-én délben a [fővárosi] kollégium portása fi­gyelmeztette, két gyanús, civilbe öltözött személy érdeklődött utána. - Estefelé

Next

/
Thumbnails
Contents