Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

azt lehetett hallani, elinaltak az oroszok, vonulnak kifelé, végre hozzá lehet fogni egy demokratikus, független Magyarország alapjainak lerakásához. Aztán itt a cáfolat: szó sincs semmiféle kivonulásról. Hazugság, ámítás az egész, melynek célja, hogy kifulladjon a forradalom, hogy erőinek újjászervezéséhez időt nyerjen a véres bosszúra éhes hatalom. A szovjet csapatok éppenséggel befelé jönnek, sőt, özönlenek egyszerre két irányból is. Hrabovszky László kiszabadulása után úgy döntött, visszatér egyetemi bajtársai közé, Budapestre. A főváros környékén ekkor már gyülekeztek az ostromágyúk, a T-34-es, KV-54-es harckocsik megszámlálhatatlan sokaságban. Ámítva és becsapva a világot, gyilkos gyűrűt vontak a 2. világháború után áldozatkész munkával újjáépített magyar főváros köré, majd 1956. november 4-én rommá lőtték, 1945-öt is beszámítva immár másodszor a Duna-parti városok legszebbikét, Budapestet. A moszkvai levéltárakból azóta előkerült és a valóságot minden bizonnyal meghamisító, de legalábbis megszépítő hadijelentések arról számolnak be, hogy hajnali négy órától reggel hatig kétezer magyar állampolgár esett áldozatául a városra mért félelmetes erejű tűzcsapásnak. Hrabovszky László maga nem vett részt az ezt követő harcokban, de saját szemével győződhetett meg, mire képesek az Antikrisztus vörös csillagos sátánlovagjai. Az utcákon, tereken, kapualjakban halottak feküdtek még november 4-én délután is, házak égtek, füsttel keveredett köd borította a romokat. A váratlan orvtámadás okozta meglepetésből magához tért lakosság kétségbeesetten védekezett. Kézi fegyverekkel felszerelt, egymástól elszigetelt csoportok küzdöttek, ellenállva az utolsó leheletig. Egy ország, egy arra okot nem adó nép homlokára nyomtak töviskoszorút 1956. november 4-én, hogy aztán évtizedekig tartó lassú kínhalálra ítélve keresztre feszítsék. Rövid budapesti tartózkodás után Hrabovszky László ismét visszatért szülőföldjére, Békéscsabára. [...] [...] Hrabovszky László hazaérkezve felkereste az újjászerveződő Békés megyei MSZMP tagjait. Igyekezett meggyőzni őket, ne kövessék el még egyszer a múlt hibáit és bűneit. Kérte őket, ne kövessék a Kádár-féle vonalat, ne váljanak bűnrészessé abban a megtorlásban, amelyet Kádár János és cinkostársai készítenek elő ártatlan emberek megkínzására és meggyilkolására. Hrabovszky László jó szándékú figyelmeztetése a bosszútól elvakult funkcionáriusok körében nem talált megértésre. A megtorló gépezet a szovjet tankok árnyékában ekkor már országszerte, így Békéscsabán is megkezdte működését. Géppisztolyokkal, kézigránátokkal felfegyverzett pufajkás különítmények járták éjszakánként a falvakat és városokat, százával hurcolták el otthonaikból áldozataikat Ezzel párhuzamosan a szovjet „Gestapo", az NKVD letartóztatta a forradalom vezetőinek jelentős részét, hogy bizonytalan sorsot szánva nekik, a határon túlra, a Szovjetunióba szállítsa őket. [...] [...] Hrabovszky László egy ideig bujkált üldözői elől, de végleg elmenekülni nem tudott. 1957. május 9-én délben a [fővárosi] kollégium portása figyelmeztette, két gyanús, civilbe öltözött személy érdeklődött utána. - Estefelé