Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

tézetben élő Polgár Jánost. A férfiaknak széttaposták a heréit, mondván „selejt kanokra" nincs szükség. F. Ferenc és B. Sándor

3 ávós főhadnagyok veszett vadállatok módjára tobzódtak az elibük vetett áldozatokon. Meggyalázták a női szemérmet is, miközben a nők vaginájába obszcén szavak kíséretében gumibotokat nyomkodtak. A leírhatatlan lelki traumát, és az egy életre nyomorékká tevő testi megkínzást ma is szemlesütve meséli egy még élő, évekig Kalocsán raboskodó tanítónő. [...] [...] Az „ÁVO-s barlangban" megtartott gyűlés azonban akkor, a forradalom felfelé ívelő szakaszában meghozta a maga eredményét. Az ÁVO-sok érezhető megkönnyebbüléssel beleegyeztek a lefegyverzésbe. A végrehajtást Huzsvai Gyula megyei rendőrkapitány vállalta magára, az átadásnál jelen volt Apor Gábor színész is. Hogy az ÁVO valóban átadott-e minden fegyvert a rendőrségnek, az teljes biztonsággal nem állítható. A fegyvereknek valószínűleg csupán egy része került biztonságos helyre. Ezt a feltevést tűnik megerősíteni az a kevesek által ismert tény, hogy az ÁVO épülete egy titkos átjáró révén összeköttetésben állt a megyei pártházzal,

4 amelyben pár nappal később teherautónyi fegyvert foglalt le a forradalmi bizottság a katonaság közreműködésével. Az ÁVO-s fegyverek jelentős része tehát valószínűleg nem került leadásra, hanem a titkos átjárón keresztül a pártfunkcionáriusok kezére jutott. Hrabovszky László további tevékenysége során, a forradalom végleges győzelme érdekében négytagú csoport élén fölkereste Békés megye több községét. Szarvason, Gyomán, Kondoroson, Endrődön tartott előadásain a pesti eseményekről beszélt, s a vidéki vezetők fő feladatát a nyugalom, békesség megőrzésében látta. Megerősítette azt a közhangulattal is alátámasztott véleményt, hogy fegyver polgári személyek kezében, beleértve a párt képviselőit, nem lehet. A falvak, a városok lakóinak békéjét, nyugalmát a forradalom mellé állt katonaság és rendőrség biztosítja. A forradalom nem jelent vérengzést, bosszúállást, indulatok féktelen garázdálkodását, tobzódását. Ezek a jelenségek idegenek a magyar forradalomtól és elítélendők. Ennek a forradalomnak fő feladata, hogy a magyar társadalmat megszabadítsa a rátelepedett embertelen diktatúrától, megteremtse a mindenki számára egyenlő életlehetőségeket, biztos társadalmi rend alapjait - hangsúlyozta Hrabovszky László vidéki körútjának egyes állomásain. [...] [...] 1956. október 27-én a laktanyából behívatták a pártbizottságra Tóth István alezredest. A végrehajtó bizottság tagjai szemrehányásokkal illették, mondván, elárulta a proletárdiktatúrát és a pártot. Majoros János ÁVO-s-őrnagyból lett megyei első titkár elhitette vele, hogy a forradalmat rövidesen leverik, és iszonyatos lesz a megtorlás. Figyelmeztette, most még van lehetőség, jóváteheti eddig elkövetett botlásait. Tóth István családos ember volt, három pici gyermek édesapja. Ezzel magyarázható, hogy a fenyegetések hatására, a kialakult súlyos helyzet láttán megingott és vállalta a pártvezetőség által kidolgozott katonai puccs tervének fegyveres erővel történő végrehajtását. [...] [...] Tóth István alezredes hadosztályparancsnok meggyőzésében jelentős szerepet játszott Cs. Pál

5 újságíró, a sztálini rendszer kritikátlan kiszolgáló-