Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

ja. A forradalmi bizottság tagjait jöttment kalandoroknak minősítette, hangsúlyozta, Tóth alezredes csak véletlenül sodródott a csőcselék vezérei közé. „Nem veszed észre, hogy csak eszköz vagy a kezükben? Azért kellesz, mert fegyver van a kezedben" - érvelt Cs. Pál, a fanatikus Sztálin-imádó agitátor. Majoros mellett ő volt a katonai puccs kiagyalója, majd később, a megtorlás idején a leghangosabb szószólója annak a követelésnek, hogy a forradalom vezetőire, mindenekelőtt Fekete Pál tanárra, a forradalomhoz időközben visszapártolt Tóth István alezredesre, valamint az ifjú forradalmárra, Hrabovszky Lászlóra halált szabjon ki a rendkívüli katonai bíróság. Személyiségének, jellemének megértését nagyban elősegíti későbbi életének néhány érdekes fordulata. Idők múltával, félve egy esetleges változás számára kedvezőtlen következményeitől, magáévá tette azt a régóta közszájon forgó bölcsességet, miszerint, „aki megtér, üdvözül". 1990-ben, megértve az idők szavát, fordított egyet köpönyegén. Számításból vagy meggyőződésből feladta ateista, moszkovita nézeteit, és elindult a damaszkuszi úton, azaz, hogy ÁVO-s Saulból apostoli Paullá változzon. Az ezt követő évek során járta a templomot, gyónt, áldozott, s miután bőven volt leimádkoznivalója, imádkozott, az áldozataival való személyes találkozást azonban nem vállalta. De térjünk vissza 1956-ba, a hadosztályparancsnok puccskísérletére. A fent leírt pártbizottsági gyűlés után a minden oldalról szorongatott és fenyegetett Tóth István alezredes rossz lelkiismerettel bár, de elindult, hogy a rákényszerített feladatot végrehajtsa. Parancsot adott a mezőtúri és hódmezővásárhelyi alakulatok harckészültségbe helyezésére, páncélosokat, rohamlövegeket rendelt 1956. október 28-án reggel 6 órára, Békéscsabára, ahogyan ezt számára a pártbizottságon előírták. Az akció katonai irányítására rendkívüli bizottságot állítottak fel, amelyben Tóth István alezredesen kívül négy politikai tiszt, a pártiskola vezetője és a hadosztály lapszerkesztője is részt vett. 1956. október 28-án, vasárnap reggel az előírt időben a harckocsik meg is érkeztek. Bevonultak a Sztálin úton lévő laktanyába, és a kerítésen belül, ágyúcsövekkel az utca felé tüzelőállást foglaltak el. Ezzel egy időben egy pártfunkcionáriusokból és felfegyverzett katonatisztekből álló csoport benyomult a város nyomdájába és megakadályozta a „Kossuth Népe" utcára kerülését. A nyomda alkalmazottait röpcédulák nyomtatására kényszerítették, amelyeken közölték, a katonaság kilépett a forradalmi bizottságból. A forradalmi bizottság hamarosan tudomást szerzett a pártfunkcionáriusok által indított fegyveres megmozdulásról, ezért tagjait a SZOTszékházba hívta, hogy a szükséges intézkedésekről határozatot hozzon. A nem várt fordulat mindenkit meglepett. Félelem vagy kétségbeesés azonban senkin sem lett úrrá, hiszen Békéscsaba népe ezekben a napokban olyan egységes volt, olyan erkölcsi szilárdságról tett tanúbizonyságot, amellyel szemben eleve kudarcra ítéltetett minden emberellenes, népellenes, forradalomellenes kísérlet. Közben a megadott forgatókönyv szerint peregtek az események. A kora délelőtti órákban Tóth István alezredes nyolc fegyveres katonatiszt kíséretében megjelent az említett székházban és kijelentette, letartóztatja a forradalmi bi-