Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

Békéscsaba, 2000. október 21.-november 4. Fekete Pál cikksorozata Hrabovszky Lászlóról [...] Hrabovszky László harmadéves műszaki egyetemi hallgató lelkiismerete parancsának engedelmeskedve [...] a szellem erejével, az erkölcsi tisztaság mindenható nagyságával szállt szembe a szovjet megszállókkal és hazai kiszolgálóival. A megtorlás éppoly kegyetlen volt, mint 1848-ban, ha nem kegyetlenebb. Hrabovszky László a sors különös kegyének köszönhetően elkerülte a kivégzést, de a tíz év börtön és a velejáró szenvedések, ha nem is oltották ki, de kettétörték életét. Olmütz, Kufstein, Wíenerneustadt ma semmivel sem hangzanak félelmetesebben, mint Kozma utca 13., Vác vagy Márianosztra, ahol tízezrével sínylődtek az 56-os magyar forradalmárok, és ahol Hrabovszky László is több mint hat évet raboskodott. [...] [...] A Műegyetem ifjúsága 1956. október 22-én gyűlést tartott az egyetem épületében. A hatalmas aulában foglalt volt minden hely, megteltek a karzatok, százával szorongtak a lépcsőkön. A forradalmi ifjúság vezérkara, köztük Hrabovszky László is az emelvényen foglalt helyet. A gyűlést jelenlétével megtisztelte az egyetem rektora, Cholnoky professzor úr is. A jelenlévők a szegedi példa nyomán egyhangú lelkesedéssel megszüntették a DISZ-t, helyette közfelkiáltással létrehozták az egyetemi ifjúság új, demokratikus szervezetét, a MEFESZ-t. Leírhatatlan lelkesedés töltötte be a termet. Egymást követték a felszólalások, egymás után hangzottak el a sztálinista rendszer bűneit elítélő bírálatok és a nemzet újjászületését lehetővé tevő javaslatok. S akkor - az akkori politikai viszonyokra emlékezve nyugodtan kijelenthetjük - csoda történt. Valaki felállt és kimondta milliók titkon érzett vágyát, amelyet az elmúlt tízéves szovjet megszállás alatt nyíltan kimondani senki nem mert. Egy fiatalember érces, kemény hangon csupán egyetlen mondatot mondott: „Követeljük, vonuljanak ki a megszálló szovjet csapatok!" Dörgő, égiháborúhoz hasonló, tomboló tapsorkán, éljenzés fogadta a követelést. Az újságírók félelmükben azonnal eltűntek a helyszínről, a rádió képviselője elutasította a követelés közvetítését. A gyűlés éjfél körül ért véget, de Hrabovszky László és társai maradtak, hogy pontokba foglalják, kinyomtassák és az utcára vigyék, mit kíván a magyar nemzet. A röpcédulákon sokszorosított 14 pontot 1956. október 22-éről 23-ára virradó éjszaka már Budapest minden pontját terjesztették.

1 [...] [...] A kül- és belpolitikát, a gazdasági élet legfontosabb útmutatóit lakonikus tömörséggel megfogalmazó 14 pontot október 23-án, a reggeli órákban már egész Budapesten olvasták az emberek. Számos helyen sokszorosították, önkéntesek osztogatták, ragasztották házak falára, villamosok ablakaira. Hatását leírni szinte lehetetlen. A tízéves rabság, képmutatás és hazugság után az emberek valósággal újjászülettek, az atomjaira hullott magyar társadalom is-