Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

A munkászászlóaljaknál rendkívül szovjetellenes hangulat volt, azonban én ennek ellenére is csupán karhatalmi célokra szerveztem, illetőleg ilyen parancsot adtam ki nekik. Tudomásom van azonban róla, hogy a munkászászlóalj, illetőleg századok a szovjetek elleni ellenállásra készültek. Emlékezetem szerint október 29-én vagy 30-án, vagy lehetséges, hogy 31-én, a pontos időre már nem emlékszem, Janza Károly altábornagy, honvédelmi miniszter parancsa alapján az alakulatunknál újjáválasztottuk a „forradalmi katonatanácsot". En a választógyűlésen nem vettem részt, ennek tagja sem lettem. A katonatanácsba ekkor beválasztották Kálózi József alez.-t, Galánfy János alez.-t, Biczó Gyula alez.-t, Végh Imre őrgy.-ot és ezen kívül még többet, akiknek a nevére nem emlékszem. A katonai tanácson belül volt egy csúcsbizottság, akinek tagja volt Kálózi alez., Végh őrgy, és még egy harmadik, akire már nem emlékszem. A katonatanács október 31-én egy gyűlést szervezett, amely gyűlés a politikai helyettesek ellen irányult. Ügy gondolom, hogy ezt a gyűlést Kálózi alez. szervezte, aki a gyűlésre nem is jött el. Ezen a gyűlésen felszólalt Nyilas fhdgy. is, felszólalása kirohanás volt a hadosztály politikai helyettese ellen, hogy mit keres az még az elnökségben, mivel ott mellettem ült. Azonnal felhördültek és Antali szds.-t kiküldték az elnökségből, ezután általánosságban a politikai helyettesek ellen szólaltak fel. Ezek között különösen élen járt Szabó János szds., a hadosztály személyzeti tisztje. Az ilyen hangulatra való tekintettel én a politikai helyetteseket magamhoz hívattam és mondtam nekik, hogy menjenek fel a pártiskola termébe, ott várjanak, majd a forradalmi katonai tanács fog velük foglalkozni. Egyébként a politikai tisztekkel való foglalkozást már előbb a katonai tanáccsal megbeszéltük. Amikor a politikai helyettesek felmentek a pártiskola helyiségeibe, ott előttem ismeretlen körülményeknél fogva lefegyverezték őket, elszedték a személyazonossági igazolványaikat és őrizet alatt tartották. Határozottan kijelenthetem, hogy én ilyen irányú parancsot nem adtam ki, és a katonatanáccsal sem egyeztem meg abban, hogy a politikai helyetteseket őrizetbe vegyék. Egy nap múlva, mikor megtudtam a politikai helyettesek őrizetbe vételét, sürgettem a tanácsnál, hogy foglalkozzanak már az emberekkel, amire azok azt válaszolták, hogy már megkezdték, személyesen, egyenként foglalkoznak a politikai helyettesekkel. Ebben az időben már az AVH-sok is bent voltak a pártiskola helyiségében, így a politikai helyetteseket hozzájuk küldtem, azzal a különbséggel, hogy más helyiséget jelöltem ki nekik tartózkodási helyül. Amikor nekem az őrizetbe vételük tudomásomra jutott, intézkedtem, hogy a személyazonossági igazolványukat adják vissza nekik. Tudomásom szerint november 3-án estig voltak őrizetben, amikor is a tanács befejezte a velük való foglalkozást és el lettek bocsátva azzal, hogy a továbbiakban dolgozzanak becsülettel. Ennek megfelelően a politikai helyettesek október 31-től november 3-ig voltak őrizetben. November l-jén tudomásomra hozták, hogy Békéscsaba felé szovjet csapatok közelednek. Ezen én meglepődtem, és zavart állapotomban riadót rendeltem el a hadosztálytörzsnél és a híradó zászlóaljnál, valamint az alakulatok-