Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban I. - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 22. (Gyula, 2006)

86/4. Szeged, 1957. szeptember 16-17. Tóth István alezredes katonai ügyészségen tett vallomása [...] A októberi eseményekkel kapcsolatban az alábbiakat adom elő: Mint hadosztályparancsnok, 1956. október 24-én megtudtam, hogy Debrecenben az ezredparancsnok, illetőleg az ezrednél különböző tanácsokat választanak és úgy nézett ki a helyzet, hogy az ellenforradalom mellé állnak. Ekkor én utasítást adtam az ezredparancsnoknak az ilyen magatartások megszüntetésére. Az ezredparancsnok azt válaszolta, hogy én őneki nem parancsolok, neki a vezérkartól Tóth vezérőrnagy adhat parancsot. Ezt a kérdést telefonon tisztázni akartam Tóth vőrgy.-gyal, azzal beszéltem, aki azt mondta, hogy igaza van Csorba alez.-nek, együtt dolgozik a párt- és tanácsszervekkel, hagyjam őt magára. Az ilyen állásfoglalás nagyon megzavart, nem tudtam mire vélni azt, hogy nekem, mint hadosztályparancsnoknak nincs utasítási jogom egy ezred fölött.

1 25-én a megyei pártbizottságnál voltam, ahol megtudtam, hogy a pártbizottság hozzájárult egy 16 pontos követelés kinyomatásához, amikor innen bementem a laktanyába, közölték velem, hogy katonatanácsot akarnak választani [...] [...] Lényegében a pártbizottság egyetértett a katonatanács választásával. Ennek alapján még ezen a napon megválasztottuk a katonatanácsot, amelybe engem is beválasztottak, rajtam kívül tagja volt még Biczó alez., Bereczki hdgy., Lovas Gábor fhdgv., Eger László törm., kb. 3 honvéd és egy-két tiszt elvtárs, akiknek a neve nem jut eszembe. A katonatanács választása forró légkörbe [így] folyt le, azonban ekkor még nem voltak párt- és kormányellenes megnyilvánulások. Ezen a gyűlésen részt vett az egész ezred személyi állománya, helyesbíteni, a hadosztálytörzs személyi állománya, és csupán csak a sapkákról a csillagok levétele vetődött fel, amelyben én nem tudtam állást foglalni. Végül is úgy döntöttem, hogy ha valaki a városban kint van és ott követelik a sapkarózsák levételét, akkor vegyék le, de a laktanyában viselni kell a csillagot. Ezt követően két-három óra múlva a HM-től parancsot kaptunk a sapkákról a csillagok levételére. Ebben az időben a városban tüntetések voltak. Én öt tisztet küldtem ki, hogy nézzenek szét, és ha szükséges, szüntessék meg a rendzavarásokat. En magam is kimentem a tömeghez, illetőleg amikor kinyomatták a követeléseket és azt vitték a pártbizottsághoz, én is a pártbizottsághoz mentem. Amikor pedig a tömeg az államvédelmi hatósághoz indult, ide is előbb mentem és az őrnek mondtam, hogy ha a tömeg ideérkezik, nem kell szembeszállni velük, fel kell vinni a követeléseket a parancsnoksághoz. Ezzel lényegében az volt a célom, hogy a vérontást elkerüljem, mivel a HM-ből olyan parancsokat kaptam, hogy beszélni kell a tömeggel, meg kell nyugtatni és kerülni kell a vérontást.