Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
A felszabadult jobbágyok és a volt földesurak ellentétei, parasztmozgalmak 1848 tavaszán és őszén
térítését. A mezőberényi káijegyzék alapján képet kaphatunk arról az elkeseredett pusztításról, amit a legelőfoglalók vittek végbe a tőlük korábban elvett legelőkben. 1848 őszén Békés megyében bontakozott ki az ország legnagyobb méretű újabb parasztmozgalma. Földfoglalásokra került sor ugyanekkor Csanád és Pest megyében és a Dunántúlon Veszprémben is. Orosházán 1848. szeptember 20-a körül, Gyomán szeptember 30. és október 1. között, Mezőberényben október 8—9-én zajlott le a legelők elfoglalása. Gyulavári volt jobbágyai pedig a tavasszal elfoglalt legelőt nem adták vissza a birtokosnak, illetve a kukoricatermesztésre a földesúrtól bérelt majorsági föld terméséből visszatartották a földesúrnak járó részt. A tavaszi legelőfoglalások a katonaság megjelenése után — mint említettük — végül a birtokosokkal való megegyezéssel zárultak. Ősszel azonban már két helységben, Mezőberényben és Orosházán a katonaság megjelenését szigorú megtorlás követte: két halálos ítélet kimondására is sor került, amit végre is hajtottak. Az Országos Honvédelmi Bizottmány kormánybiztost küldött a megyébe, Kossuth Lajos pedig 1848. december 8-án kiáltványt intézett Békés megye és Orosháza lakóihoz. A szigorú megtorlásban szerepet játszott a hadihelyzet alakulása is. Arad környékén jelentős ellenséges erők vonultak fel ebben az időben és várható volt, hogy a szomszédos Békés megyét is támadás éri. Leghamarabb a mezőberényi legelőfoglalás eltörlésére tett lépéseket a megyei vezetés. Sem a főszolgabíró, sem a megyei másodalipán helyszíni útja nem vezetett eredményre, így erélyesebb eszközökhöz kellett folyamodni Október 19-én a megyei állandó bizottmány törvényen kívül helyezte a község lakosságát és rögtönítélő bíróság kiküldéséről intézkedett. A népmozgalom egyik vezetője, Frey Adám Békéscsabán is lázította a népet, ezért ott október 18-án letartóztatták és október 21-én a rögtönítélő bizottság halálos ítélete alapján Békésen kivégezték. A megye fenyítő törvényszéke négy további főbúnöst Budán letöltendő börtönbüntetésre ítélt, amit a munkácsi várbörtönben kellett végül megkezdeniök. A többi vádlottat a megye fogházában, illetve a községi börtönben letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A kiszabott büntetéseket a megye közbenjárására 1849 tavaszán az igazságügyminisztérium enyhítette, volt akinek el is engedte. Az orosházi legelőfoglalás okát is a legelőelkülönözési perben találjuk meg. 1844- ben a község lakói minden jobbágytelek után csak 18 hold legelőt kaptak, ami a nagyszámú állatállomány eltartására nem volt elegendő, emiatt legelők bérletével kellett a hiányt pótolni. A község küldöttsége még áprilisban felkereste a volt földesurat, aki azonban elzárkózott a legelőmennyiség növelésétől, mivel a már lezárult legelőelkülönözési pert — úgymond — nem állt módjában megváltoztatni. Az ügy megjárta a minisztériumot is, Deák Ferenc igazságügyminiszter április 19-én kelt válaszirata is úgy foglalt állást, hogy az 1848. évi X. te. 2. §-a alapján a már lezárult per ítéletét nem lehet megváltoztatni. Áprilisban még sikerült (a törvényes igazságkeresés útjára terelve az orosháziakat) a megyének leszerelni a legelőfoglalást. A törvényes út kudarca után az erőszak következett: az orosháziak szeptember 20 előtt 36
