Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
A népképviseleti országgyűlési választások 1848 nyarán
rosi, községi gondokra keresett megoldást a törvények alkalmazásával. A későbbi események azt mutatják, hogy a törvénykönyv bármilyen nagy jelentőségű volt a nemzet életében — hiszen a polgári átalakulás sarokpontja volt — a szabályozatlanul hagyott, vagy nem egyértelműen szabályozott tételek később súlyos konfliktusok forrásai lettek Békés megyében is. A községek nagyobb része ugyanis nem nyugodott bele pl. a véleménye szerint igazságtalan korábbi legelőelkülönözések megváltoztat- hatatlanságába, a regálé jogok földesúri kézen maradásába. A küldöttségek sorra felkeresték a minisztériumot, illetve felterjesztések írásával igyekeztek kedvező fordulatot elérni. Miután ezek zöme eredménytelen maradt, az 1848 tavaszi és őszi legelőfoglalásokkal tettek kísérletet a helyzet erőszakos megváltoztatására. A népképviseleti országgyűlési választások 1848 nyarán Békés megye Ideiglenes Bizottmánya 1848. május 3-i ülésén döntött a július 2- ára összehívott, de végül július 5-én megnyílt első népképviseleti országgyűléssel kapcsolatos választások előkészületeiről. Az 1848. évi V. te. előírása alapján Békés megye hat országgyűlési képviselőt küldhetett. Négy város, Békéscsaba, Szarvas, Gyula és Békés egy-egy követet, míg a megye többi községeiből szervezett két választókerület egy-egy képviselőt. Az említett városok a szabad királyi városokhoz hasonlóan önállóan alakítottak a választások lebonyolítására középponti bizottmányokat, míg a megye további két kerületére kiterjedő hatáskörrel május 3—án alakították meg a középponti bizottmányt Szombathelyi Antal első alispán elnökletével. A választásokat előkészítő megyei és városi bizottmányoknak számba kellett venniük a választásra jogosultakat. A választójogosultságot az 1848. évi V. te. 2. § szerint megfelelő vagyoni állapotú, vagy meghatározott jövedelemmel rendelkező férfi választópolgárok kaphatták meg. így a megye lakosságának csupán szerény töredéke jutott választójoghoz. (Békésen például a 16 135 főnyi népességből mindössze 577 választásra jogosultat írtak össze, ami az összes lakosság 3,57 százalékát tette ki!) A választók összeírásába is több helyütt hiba csúszhatott, ami miatt a törvényesen szavazásra jogosultak helyett kevesebbet írtak össze. Az összeírási munkálatok a legnagyobb dologidőben zajlottak le, így sokan távol voltak a helységekből, akiket aztán nem vettek fel a lajstromokba. A lakosság passzivitása is közrejátszott a pontatlanságban: sokan attól féltek, hogy az összeírt férfiakat katonának viszik s ezért sokan nem is igyekeztek felvetetni magukat a szavazóképes polgárok sorába. A szavazásnál azonban, amint Békéscsaba példája mutatja, az összeírt polgárok számánál százzal több voksot találtak a szavazatok összeszámlálásánál, tehát olyanok is szavaztak, akik a feltételeknek valószínűleg megfeleltek, de nem regisztráltatták magukat az összeíráskor. A választásokra legelőször Békés városban került sor, június 15-én. Békéscsabán, Szarvasonjúnius 25-én, Gyulán pedigjúnius 26—án adhatták le voksaikat a polgárok. 31
