Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
A népképviseleti országgyűlési választások 1848 nyarán
A gyomai és az orosházi választókerületben az odatartozó települések választói szintén június 26-án élhettek szavazati jogukkal Gyomán illetve Orosházán. A választások előkészületei során és a szavazások idején Békés megye is komoly politikai csatározások színtere lett. Oláh György, a korszakot feldolgozó megyei monográfia szerzője úgy jellemzi ezt a helyzetet, hogy a választásokon éles harc bontakozott ki a „műveltebb elem” és a „szegényebb köznép” között. (A megyei és a városi helyi politika addigi irányítói és az új törvények szerint szavazati joghozjutott polgárok támogatottjai között.) Az ellentétek okaira az áprilisi törvényekkel kapcsolatos községi kérdések adnak feleletet. A nép vagyonosabb rétegeiből kikerült választó számára is — a szélesebb tömegekkel egyetértve — az úrbérrel, az örökváltság- gal és a regálé jövedelmekkel kapcsolatos megoldatlan kérdések jelentették a legfőbb gondot. Ezek megoldására kerestek tehát olyan képviselőt, akiben bízhattak, akitől remélhették, hogy eredményesen tudja képviselni érdekeiket. Ezért gondoltak többen a helybeli kis— és középnemesi, értelmiségi jelöltek helyett Békésen, Békéscsabán, a gyomai és az orosházi választókerületben is Táncsics Mihályra. A radikális változásokat sürgető politikus újságját a megyében sokhelyütt olvasták és bíztak benne. Végül Békésen választották meg képviselőnek, a többi helységben csak a neve merült fel ajelöltek között. Meg is próbáltak Békés vezetői minden eszközt arra, hogy megválasztását érvénytelenné tegyék. Végül is Békés helyett a siklósi választókerületben szerzett mandátumát tartotta meg Táncsics, így Békésen új választásokat kellett tartani. A legélesebb ellentét Gyulán mutatkozott az új választópolgárok és az úri osztály között. A választáson az utóbbiak még Kenézi Lajos református segédlelkész jelölését sem támogatták, aki végül csalódottan visszalépni kényszerült, mert ellenfelei olyan rágalmakkal illették, amit nem volt módja megcáfolni. Kálváriáját meg is írta a Munkások Újsága, Táncsics lapja hasábjain. A leadott szavazatok alapján egy, a közéletben addig ismeretlen gyulai polgár, Bessenyei Károly lett a város követe. Róla így ír a Munkások Újsága levelezője, minden bizonnyal Kenézi Lajos: „író nem ismeri ezen embert, mert elzárkózva él, csaknem koldus szegénységben, de a néptömeg, mely az uraknak, vagy azoknak, kik, ha nem telik is tőlük, erőnek erejével urak akarnak lenni, teljességgel nem hisz, ezen ember, ki maga járt piacra egy garas ára gyümölcsöt és kenyeret venni, ki mindennap templomban volt látható, holott ezt az úgynevezett urak nem teszik...” Bessenyei Károly azonban rövid időn belül lemondott mandátumáról és újra visz- szasüllyedt az ismeretlenségbe: (Sajnos még a születési, halálozási adatát sem sikerült eddig a kutatásnak megállapítani.) Elelyette Huszka Mihály gyulai ügyvéd lett a város követe, akit ragyogó szónoki képességei miatt a kortársak „kis Kossuth”-nak neveztek. Kenézi jelölése, illetve Bessenyei megválasztása a gyulai helyi viszonyokban leli magyarázatát, hiszen ekkor a város polgárságát a regálé jogok megszerzése, az úrbéri vitás kérdések foglalkoztatták. Mivel megoldást az eddig vezető tisztviselőktől nem várhattak, nem közülök választottak képviselőt. 32
