Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
A forradalom és szabadságharc Békés megyében. A márciusi eseményektől az áprilisi törvények kihirdetéséig
feliratban válaszolt a megye, köszönetét nyilvánítva a nádornak és bizalmát a miniszterelnöknek. Az évnegyedes népközgyűlés hozta létre Szombathelyi Antal első alispáni elnöklete alatt a megyegyűlés jogkörében eljáró középponti bizottmányt, amelyet ideiglenes bizottmány néven ismer az irodalom. Ugyanez a határozat írta elő, hogy a községeknek is bizottmányokat kell alakítani, melyek elnökei a megyei bizottmány ülésén is szavazati joggal rendelkeznek. A megye irányításában így a korábbi nemesi politikusok mellett mások is befolyáshoz jutottak. A községekben az évnegyedes népközgyűlés határozatainak végrehajtására népgyűléseket hívtak össze március utolsó napjaiban. A községi bizottmányok megalakítása és a nemzetőrségbejelentkezők összeírása (Mezőberény kivételével) mégis történt, legkésőbb április elejére. A magyar—német—szlovák lakosságú Mezőberényben a népgyűlés résztvevői vonakodással vették tudomásul a bekövetkezett változásokat, és óvatosságból sem a községi bizottmány megalakítását, sem a nemzetőrségbejelentkezők összeírását nem hajtották végre. A népgyűlésekről készített és részben megmaradt főszolgabírói jelentések, illetve az ideiglenes bizottmány április 3-i ülésén elhangzottak alapján látható, hogy a megye helységeinek nagyobb részében az örökváltsággal, a legelőelkülönözésekkel kapcsolatos korábbi megoldatlan kérdések, illetve a községek által vitatott ügyek újra előkerültek a községi bizottmányok megalakítása és a nemzetőrségbe jelentkezők összeírása kapcsán. Békésen volt a legfeszültebb a helyzet, ahol a volt földesúr és alkalmazottai elleni gyűlölet szemléletes példájaként az uradalom által elültetett facsemetéket a főtéren kitördelte a népgyűlésről hazatérő tömeg. A községi bizottmányba pedig azokat is beválasztották, akiket néhány hónappal korábban lázításért ítélt el a vármegye törvényszéke és ezt a békési főszolgabíró sem tartotta tanácsosnak megakadályozni. A községi vezetőkkel való szembefordulásra ekkor még csak Orosháza, Endrőd és Kétegyháza esetében van példa. Békésen a legelőelkülönözés- ben részrehajló bíróval szemben akartak a népgyűlés résztvevői tettlegességhez folyamodni. Vésztő községben pedig a zsellérek a remanenciális (az úrbérrendezés során az előírt jobbágytelki állomány kimérése után megmaradt többlet földterület) és az uradalomtól bérelt földek kiosztását kérték, mondván, hogy „a szegénynek föld nélkül nem ér a szabadság semmit...” Miközben a megye vezetői a közrend megőrzésére fordították a legnagyobb figyelmet, a Gyulai Kör tagjai élénk figyelemmel kísérték az országos eseményeket. Március utolsó napján tartott közgyűlésük indítványt fogadott el, amelyet másnap az ideiglenes bizottmány ülésén terjesztettek elő. Ebben a népképviselet mind szélesebb alapon történő megvalósítását sürgették a Pozsonyban még ülésező utolsó rendi országgyűléstől, amely csak a kiváltságos elemeket képviselte. Javasolták annak feloszlatását, és Pesten új országgyűlés összehívását. Tiltakoztak a had- és pénzügyeknek a magyar kormány kezéből való kivételére irányuló bécsi udvari törekvések ellen, a pesti közbátorsági választmány március 30-án kelt felhívásához csatlakozva, amelyet 27
