Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
A forradalom és szabadságharc Békés megyében. A márciusi eseményektől az áprilisi törvények kihirdetéséig
a közbátorsági választmány egy nappal később, március 23-án kibocsátott felhívása a megye népéhez. Ebben egyértelmű megfogalmazást nyert, hogy a március 22—i népközgyűlésen megismert forradalmi változások mindaddig nem mehetnek át a gyakorlatba, míg azokat a törvény ki nem mondja; addig viszont a régi törvények érvényesek. A közigazgatás és a bíráskodás maradt a régiben és annak engedelmeskedni mindenkinek kötelessége. A választmány határozatainak érvényre juttatását kell elősegítenie a városokban, községekben megszervezendő nemzetőrségnek is — folytatódott a felhívás. (Ekkor még részletes szabályok nem léteztek az őrsereg létrehozására, feladata is elsősorban a karhatalmi teendőkre korlátozódott.) A megyei vezetők óvatossága az országos politika elvárásaival is egybeesett, hiszen Batthyány Lajos miniszterelnök 1848. március 17-én kelt 1. sz. körlevele is felelőssé tette a törvényhatóságok vezetőit a rend és a béke megőrzéséért, nehogy az esetleges népmozgalmak az országgyűlés munkáját akadályozzák. Az utolsó rendi országgyűlés március 30-i ülésén ismertette Tomcsányi József, Békés megye követe az alsótábla tagjai előtt a március 22-i népközgyűlésen történteket. Beszámolóját a követi kar helyesléssel fogadta. A megyében a március végi napokban kialakult feszült helyzetre jellemző, hogy két nappal a gyulai népközgyűlés után, március 25-én a megye alispánja körlevelet bocsátott ki a járási szolgabíráknak, felelőssé téve minden tisztviselőt a rend fenntartásáért. Ugyanakkor az egyházak papjai is felelősséget éreztek híveikért. Március 26-án Szarvason Placskó István evangéhkus lelkész a vasárnapi istentiszteleten szlovák nyelvű beszédben fordult híveihez. Beszéde szerkezete világos — lépésről lépésre vezeti el híveit az új helyzetben szükséges teendők megfogalmazásáig. Legelőször a jogtalanság időszakát idézi fel, majd az Isten iránti hálaadásra buzdít, hívei imáit kéri az új törvények megalkotásáért fáradozó országgyűlésért. A csend és a béke megőrzése, a hamis hírek elvetése, fekészülés arra, hogy a nép élni tudjon a kivívott szabadsággal, ez jelenti a legfontosabb teendőket. Placskó István buzdító beszéde világos állásfoglalás a pesti forradalmat követő változások mellett, de mint a nép, a szarvasi evangélikus egyházközség vezetője látta a veszélyeket is, amelyekre híveit figyelmeztetni lelkipásztori kötelezettségének tartotta. Beszédét magyarra fordítva a megye első, híres nyomdásza, a Szarvason működő Réthy Lipót adta ki vékony füzetben. (Ennek egy példányát a mai „Otemplomi” Evangélikus Egyházközség őrzi.) Ugyanakkor a Gyulai Kör tagjai nem elégedtek meg az előbb törvényes keretekbe foglalt változások majdani megvalósításának lehetőségével, hanem a néptömegek képviseletében maguk is bele akartak szólni mint az országgyűlés, mind a megye belügyeit illető kérdésekbe. Hetenként kétszer nyilvános politikai „tanácskozmány” tartását határozták el, és hasonló összejövetelek tartására ösztönözték március 30-án kelt felhívásukban a megye többi helységének lakóit is. A március végi napok egymást sűrűn követő eseményei közül kiemelkedik az 1848. március 27-én kezdődött évnegyedes népközgyűlés több napos időszaka. Ismertették a Batthyány Lajos miniszterelnökségét kihirdető nádori leiratot, amelyre 26
