Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Békés megye az 1848–49-es forradalom és szabadságharc előestéjén
volna. A majorsági földeken folyó földesúri árutermelés az ígéretes eredmények ellenére sem jelentett kitörési lehetőséget a feudális elmaradottságból. Az 1848 előtti nemesi vármegye a megye területén élő, igazolt nemesekből álló megyegyűlés irányítása alatt állt. E rendszeresen összeülő testület döntéseit a megyében élő nagybirtokos családok véleménye határozta meg, amelyek tagjai közül többen aktívan bekapcsolódtak a megye közéletébe. A forradalom és a szabadságharc idején Békés megyében élő nagybirtokos családok a megyényi területre kiterjedő gyulai uradalmat birtokló Harruckern család leszármazottainak örökösei voltak. (A család fiágon történt kihalása után 1789. február 24-én Bécsben az ún. nagy osztály eredményeként a leányági örökösök között 5 rátára oszlott a hatalmas Harruckern dominium. így jutottak jelentős uradalmak tulajdonába a Wenckheim, a Károlyi, a Bolza család képviselői. A Harruckern birtokok melletti kétegyházi uradalom 1797- től az Almásy család kezére került, amelynek tagjai ugyancsak jelen voltak a megye közéletében.) A megye kis- és középnemessége, de főleg az utóbbi is aktív részese volt a megyei politika alakításának, természetesen a nagybirtokos családok kiállásával összhangban. Szombathelyi Antal, Csepcsányi Tamás, Rosty Albert, Novák Antal, br. Rudnyánsz- ky Mihály, Boczkó Károly, Boczkó Dániel és mások játszottak fontos szerepet a reformkorban, majd többen a forradalom és szabadságharc időszakában is. Ugyanakkor családi kapcsolatok révén br. Eötvös József is rendelkezett Békés megyei földbirtokkal. 1839-ben jelenik meg a megye történetében a kereskedő tőkésből lett földbirtokos, a pesti Wodiáner Sámuel. Gyomai birtokát anyja vásárolta meg az eladósodott Stockhammer Ferdinándtól, aki szintén a Harruckern örökösök leszármazottja volt. (Előbb bérletként használta, majd később került sor a megvásárlásra.) A gyulai származású gyertyaöntő, Geist Gáspár ugyancsak a reformkorban jut tekintélyes birtokhoz megyénkben. A XVIII-XIX. század fordulóján egyre erőteljesebben terjed a földesúri majorsági gazdálkodás is Békés megyében. A gabonatermelés mellett az 1820-as évektől a juhtartás, a gyapjúértékesítés és általában a legeltető állattartás komoly jövedelmet jelent az allodiumokat birtokló földesuraknak. Az említett Wodiáner Sámuel, mint a gyomai Stockhammer uradalom bérlője, majd tulajdonosa többezer lábasjószágot, a körösladányi Wenckheim uradalom pedig 1839-ben már közel 20 ezer juhot tartott, svájci tehenészete pedig, megfelelő takarmány termesztésére alapozva, vaj termeléssel foglalkozott. A földesurak nemcsak a robotmunkával megművelt allodiumok hasznosításából nyertek komoly jövedelmet, hanem e földeket részben bérbe adták dohánykertészeknek, földbérlő kisföldű jobbágyoknak, jobbágyközösségeknek, zselléreknek. így jött létre pl. a szegedi dohánykertészekkel betelepített Újkígyós Wenckheim József Antal birtokán, míg a Károlyiak a szénási pusztát adták bérbe. Ugyancsak a Wenckheim család vésztői birtokán az ottani jobbágyok jutottak bérlethez. Békésló
