Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)

Dokumentumok - A felszabadult jobbágyok és a volt földesurak ellentétei, parasztmozgalmak 1848 tavaszán és őszén

nehogy további ellenműködéseink által bizodalmát, s evvel azon módot vagy lehetőséget, mely szerint a mozgalmaknak legalább irányt adjunk, kezeinkből egészen kibocsátani legyünk kénytelenek, és végre is a visszaidézhetlen vágy, tettleges, erőszakos elfoglalásig vitessék, még ápril[is] 8-kán elhatároztuk mi, hogy a nép kívánatéhoz simulva, annak lehető elérésére, törvényes, szabados' utakon tegyünk kísérletet: elhatároztuk előszöris a volt földesúrnál2 kockáztatni egy kérelmet az iránt, hogy ama kiirthatatlan ellenszenvtől környezett egyezséget megsemmisítve, a békési legelőt a régi közlegeltetési állapotba visszahelyezni, s az efeletti intézkedést a jövő törvény- hozásra bízni — oly sokszor bebizonyított, de a jelen komoly pillanatok által inkább, mint valaha igénybevett áldozatkészsége szerint lenne szíves. És ezt annyival inkább, mert mind járásbeli főszolgabíró, mind alispán úrtól nemegyszer úgy voltunk értesítve, hogy az illető gróf úr ezen egyezségtőli elállásra való kész hajlamát — ha a békésiek azzal megelégedve nincsenek — előttök többször ismételve nyilatkoztatta. Azon esetre, ha ezt a grófjelenleg megtagadná, készek lévén a minisztériumhoz, vagy akár Nádor s királyi helytartó Őfelségéhez1 kiildöttségileg intézni folyamodást, mert úgy reméltük, hogy ekképp bebizonyítva, miszerint mindent megkísértettünk,4 s legalább időt nyerve, ama nagy hatású, nagy tekintélyű nevek alatt lehozandott türelemre, csendességre intő, ezeket parancsoló felsőbb rendelet által, az e lépéseink folyama alatt valószínűen megváltozandó körülményeknél fogva is inkább sikerülend a népet megnyugtatnunk.

Tervünket, melynek egyedüli célja éppen a kitörés lehető megelőzése volt, nemcsak járásbeli főszolgabíró, de alispán úrnak is még aznap, áprfilisj 8-kán előlegesen bejelenteni el nem mulasztottuk, és midőn alispán úrtól is helyesléssel, sőt méltánylat- tal fogadtattuk volna, annál nyugodtabb kebellel tűztük ki gróf megkeresésére mindjárt a következő napot, áprfilis] 9-két.

Igaz, hogy ekkor, vasárnap, a városházához már isteni tisztelet alatt is egyenkint gyülekezett, istentisztelet után pedig nagyobb tömegekben hívatlanul becsődült nép küldöttségünk elindulását megzavarta, amennyiben azok némely tagjai, és mi még szomorúbb, éppen a legszívesebb népbarátok, a legtiszteletre méltóbbak ellen bizalmatlanságát minden illem nélkül és zajosan jelenté ki, s helyökbe másokat választott, de nem is említve a főszolgabíró úr által minden népgyülekezet eltávoztatása tekintetéből elhalasztatott publicatio1 körüli hibás eljárást, mely szerint t[udni]i[Ilik] az erről idejében nem értesített városi cselédek csak azután szólíttattak vissza, midőn a nép jórészét a templom kerítésébe már feltartóztatták, s a templom előtti térre szinte kiállott dobos is az ekképp kitóduló nép szemeláttára intett vissza a városháza ablakából — mely körülmények a nép feléledt újságvágyát nemcsak eléggé igazolják, de egyenesen oda valának érthetők, hogy mint már ezelőtt két vasárnap is, most is a városháza udvarán fog közhírrététel történni, mely szerint tehát az egész önkéntes népgyűlés csak a véletlen munkája volt mindemellett, kik tették e zajongó csoportozást? A békési határ csudálatos zugaiban „a Roszerdőn, „Fásmellékén” és a pusztai tanyák közt is rejlő telepekből az új világ hírére előtolakodott vadnép, semmivel bíró, sehonnai dohánytermesztők, tanyások, gazságuk miatt szolgálataikból kitett pász117