Jároli József: Olvasókönyv az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 20. (Gyula, 1998)
Dokumentumok - A felszabadult jobbágyok és a volt földesurak ellentétei, parasztmozgalmak 1848 tavaszán és őszén
torok, sőt koldusok, nagy kevés kivétellel ismeretlen arc, kiknek garázdálkodásába a jobb gondolkodású polgárok nemcsak semmi részt nem vőnek, de ezek résziről még aznap valóságos és erélyes ellenmozgalom fejlett ki. E bizottmány ugyanis azon pillanattól kezdve, melyben magát Önöknek bejelentette, a nemzetőrség felállításán — bár a nép mezei munkávali elfoglaltatása miatt tetemesen késleltetve, egyik vasárnapról másikra kényszerítve - folyvást munkálkodott, és a kérdéses vasárnap éppen e cél előmozdítására kitűzött délutáni óráiban a kijelölt, és a városházához egybegyűlt nemzetőrök minden izgatás dacára, mely szerint t. i. addig, míg némely idétlen kívánatok nem teljesíttetnek, eloszlásra voltak felszólítva, a kitűzött cél mellett — miután átlátták, hogy az éppen az olyan szokatlan jelenetek meggátoltatása, milyennek délelőtt mindnyájan méltán megbotránkozott tanúi voltak — állhatatosan megmaradtak, sőt a délelőtti rendetlenkedők közöl, kiket felismerhettek, az elöljáróságnak önként feladták. E feladás másnap igen számos, egyenkint és csapatokban megjelent polgárok részéről, kik a tegnapi gyalázatot magokénak nem ismerve reájok süttetni nem szívelhették, folytattatott, az elöljáróság iránt bizodalom nyilatkozott. Miután pedig a grófhoz vasárnap csakugyan eltávozott küldöttség szerencsésen, a kívánt egyezség megsemmisítésével tért meg, a nyugalom tökéletesen helyreállott, mit a szerdai csendes és valóban példás ünnepélyes komolysággal lefolyt népgyűlés — melynek alkalmával az illető gróf részéről meghatalmazott tiszttartó úr a szerződés egy példányát a valódilag érdeklett birtokos a nép egyhangú kivánatát megértve, jelenlevő főszolgabíró úr kezébe hivatalos megsemmisítés végett önkét átaladva, melyre tehát erőszakoskodás bélyegét ütni a legmakacsabb rágalom sem merészelhetné — eléggé bizonyít. A nemzetőrség ügye már most élénk kedvvel karoltatott fel, úgy, hogy ez minden kívülről jött lökés nélkül is a nép saját ösztönéből, noha talán kissé később, nagy mennyiségben létesült volna. Mit értünk e lökés alatt, Önök legjobban tudhatják. így azonban, mint ezt járásbeli főszolgabíró úr már április 13-án bejelentette, még gyorsabban létesült ez, a sereg száma is folyvást szaporodik, tegnap 128 esküdött. Úgyhogy, most bízvást elmondhatjuk, hogy minden fájó seb tökéletesen megenyhült, és ha talán a legelőelkülönözési, már megsemmisített egyezségnek a megyei levéltárban még létező egyik példánya kiadatásra irányzott általános kívánatot kivesszük, egészen nyugodtan van. Ami a bírói pálcának a kérdéses vasárnap a nép által választott egyik kiküldött, Hajdú Péter kezébe leendő kiadatása iránt nyilatkozott kívánatot illeti, melynek izgatója s fő tényezője városunkban lakó Konkoly Ferenc volt, ki e vasárnap örökké a legsűrűbb csoportozatok élén szerepelt — ennek magyarázata is a fentebbiekben, jelesül a leírt söpredék nép jellemében fekszik, egyébiránt e kívánat, melynek maga Hajdú Péter is ellene szegült, eredmény nélkül hangzott el. Hogy pedig a nevezett Hajdú Péter és s három társa a volt foldesúr némely majorságai ellen törvényes keresetet kívánnak előmozdítani, ebben nagyjelentőségű bajt nem látunk, ez az ő szerepök, a város többi népe pedig szinte saját dolga után lát. Ugyanezzel a város levéltárában is ama keresetet tárgyazó oklevelek után fürkésztek, de a Tanácshoz 118
