Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: Dokumentumok

kocsik közül kijönni és az útját folytatni. Úgy döntött, hogy 20 dragonyosnak azt a parancsot adja, hogy kövessék őt, a többiek pedig a kocsik között védekezzenek. S mikor látják, hogy a törökök valamelyest visszavonulnak, menjenek a Gyula felé letérő útig, de zárt rendben, lassan haladva maradjanak. De a katonái a parancsot úgy látszik félreértették és vad dühvel a barbárokra támadtak. Ezek a váratlantámadástól zavarba estek. Ez lehetőséget adott nekik, hogy a szekereket megtámadják. Abdulah, mint egy bátor tiszt támogatni akarta őket, de ez nem sikerült, visszaszorították az itt harcolók. Közben Temesvárra küldött egy lovast, hogy a pasától 300 janicsárt és lovasságot kérjen segítségül. Orlich látta, hogy a korábban küldöttek nem érték el céljukat és segítséget nem remélhet, ezért egyik magyar lovasának parancsot adott, hogy a sötétedéskor Lippára menjen, mert különben a császár valamennyi katonája elvész. Kettős pénzjutalmat ígért arra az esetre, ha visszatér. A magyar huszár szerencsésen éjjel elérte Lippát, ahol báró Nehemnek előadta az eseményeket, aki azonnal továbbította Veteráni tábornoknak. Veteráni parancsba adta, hogy dragonyosokkal és huszárokkal vonuljon Orlich segítségére. Nem telt bele egy óra és a csapat indulásra készen állott. Orlichot úgy próbálta figyelmeztetni a csapat elindulásáról, hogy a vár összes ágyúja tüzelni kezdett, s a legnagyobb ágyút külön is megszólaltatták. A csapat 400-nál több lovassal, egy hadnagy parancsnoksága alatt kivonult, őket megelőzte 40 huszár és dragonyos vágtában. Feladatuk az volt; hogy Kis Pál ezred üstdobjával és más eszközökkel nagy lármát csapjanak. Mikor mindezt elrendezték, a főportya legénysége az előreküldött lovasok patkói nyomában teljes vágtában kirobogott. 40 bátor janicsár és 200 lovas érkezett, és már harcba szálltak Orlich maroknyi csapatával. Kis híján le is győzték őket. De Isten, ki egy ilyen hőst meg akart menteni, azt tette, hogy Lippa ágyúját meghallják, s mikor egy órai harc után az ellenség azt hitte, hogy Lippai garnizon őrségéből kerültek a hátukba, visszavonult. Miután azonban az ágyúk elhallgattak, a török lovasság megtámadta ismét a szekerek között védekezőket, mind oldalról, mind hátulról megrohamozták az elkeseredetten harcoló német és magyar csapatot. Orlich lóról leszállva, karddal küzdött, de a kocsik nagyon akadályozták őket a közelharcban, mert nem tudtak elszakadni ettől a harci helyzettől, semmilyen manőverezés nem volt lehetséges. Mindkét részről már sok sebesült és halott volt, de a törökök közül sokan estek el, mert ki voltak téve a kocsik mögül tüzelőknek. Ekkor a hitetlenek hirtelen visszavonultak, mert az erdőből nagy zajt hallottak, mert a segély csapatok valóban megérkeztek. Kiszabadulva így a kocsik közül, a lippaiakkal közrefogták az ellenséget, akik között teljes lett a zavar az erdő felől áradó nagy lármától, s teljes menekülésbe fogtak. Ez 70