Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

II. Gyula felszabadulása a török uralom alól

2. A gyulai török őrség ellenállásának megtörése. Gyula kapitulációja Nem kívánjuk egyoldalúan értékelni a főhadszíntér 1694. évi eseményeit, a Pétervárad térségében kibontakozott hatalmas összecsapást, valamint Gyula ellen januárban vezetett hadjárat leállását. Azonban valamennyi forrásunk, s ezzel egybehangzóan a magyar és német, valamint osztrák hadtörténeti szakirodalom a sikertelenséget az időjárásban bekövetkezett drasztikus változások rovására írja.

1 Az év januárjában, majd a gyülekezés és csapatösszevonások csúcspontján, májusban szinte bénítóan hatott a főhadszíntéren, majd a Körösök vidékén, Gyula körzetében is a váltakozó időjárás. Január-február között a rendkívüli jegesedést váratlanul, napok alatt esős felmelegedés követte. Májusban heteken át megújuló felhőszakadás indult, amely a főhadsereg vonulását lelassította. Gyula és térségében ez katasztrofálisan hatott. A haditanács 1693 decemberi ülésén ugyanis Gyula elleni hadjárat tervét dolgozták ki. A támadás időpontjául a fagyos időszakot - január közepét jelölték meg. A konkrét támadási terv kidolgozása és a csapatok célba juttatásának, menettervének (Mars-Plan) elkészítése és vezetése, Heissler tábornokra várt. Ő 1694. január 28-ára már a város és a vár elleni támadás időpontját, kiindulási körletét is kijelölte, a vár közvetlen szomszédságában lévő, földig rombolt település, Békés befagyott mocsarai mellett. Az egész környék „ acélkemény" jéggel borított volt, és a törökök óriási erőfeszítése is eredménytelennek bizonyult, mikor is a vár körül éjszaka minden jeget feltörtek. Reggelre ugyanis ismét befagyott. A csapatösszevonás 23-24-én sikeresen megtörtént és a rohamot azonnal meg kellett kezdeni, ami biztos sikerrel kecsegtetett. A várakozás azonban - ami újabb lövegek beérkezése miatt következett be - a támadás teljes kudarcát hozta. A január 25-én érkező, elképesztő felmelegedés a támadás időpontjára rendkívül megvékonyította a mocsarak, majd a folyók jegét. Ugyanekkor hatalmas eső zúdult a tájra, amely forrásaink szerint mindent elborított, s a vele párhuzamos olvadással azt is lehetetlenné tette, hogy a tüzérség megkezdje az elvonulást. Nem túlzás tehát azt kijelenteni, hogy a támadás az ellenség egyetlen ágyúlövése nélkül összeomlott. Az 1694. január 20-i haditanácsi jelentés, amely számtalan sajtóközleményben meg is jelent, a támadást Gyula ellen valóban az időjárásra alapozta: „...Heissler ... a jelenlegi hideg időben a Gyula körüli befagyott mocsarakon át a palánkvárost és az erődöt könnyebben megközelítheti, mint más időben bármi1 Szakály Ferenc: Hungária Eliberata Budavár visszavétele és Magyarországfelszabadítása a török uralom alól 1683-1718. Budapest, 1986.92-103. p. Továbbá Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Budapest, 1983. 315^324. 39