Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

nem tudták kiharcolni és fokozni, s a hajnalban végrehajtott támadáskor a várvédők, ideiglenes szekérvárral védekezve, a várba vezető utat és főkaput véres harcban meg tudták védeni. Gyula tehát nem szabadult fel ekkor sem.

62 Ugyanekkor a térségben fő erőket továbbra is a nagyváradi blokádban folyó küzdelem kötötte le. Június 5-én, a végső roham megindulása előtt a váradi várőrség megadta magát, s a térségben új események kezdődtek. Heissler egyik jelentésében, amelyet átvett a korabeli sajtó is, úgy értékelte Várad elestét, hogy „...a Nagyvárad-Gyula-Lippa vonalon a legerősebb oszlop, amely a török uralom fenntartásában döntő szerepet játszott, kidőlt. A fontos vár egész FelsőMagyarországot a Tiszáig ellenőrzése alatt tartotta, az összecsapások titkos vagy nyílt bázisa volt..."

63 Münchenben és Bécsben is arról írtak a lapok, hogy a vár elestével új és nagy lehetőségek nyíltak az egész régió visszafoglalására.

64 62 Lásd e kötet 47., 49., 144. sz. dokumentumait. 63 Bécs. Kriegsarchiv AFA 1692. 6-1 1/2. 64 München. Mercurii Relation... 1693. június 21., Bécs. Extract Schreiben 1692. június 21. 32