Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

féle hajdúkból álltak, szinte versenyfutásban voltak a császári főparancsnok sürgetésére megindított Auersberg csapatokkal, s előbb érve Jenő alá, megfelelő ellenintézkedéseket tudtak végrehajtani.

60 Baaden csapatainak Váradnál sikerült a vizeket lecsapolniuk, a külvárosokat elfoglalni, minden kitörési kísérletet megakadályozni és visszaverni, az ostromló ezredek létszámát jelentősen növelni, Budáról a nehéztüzérség megerősítésére újabb lövegeket szállíttatni. Már csak a vár védte magát, s a roham elindítása csupán az időjárás kedvezőbbre fordulásától függött; Baaden mégis a nagy hadivállalkozás abbahagyására kényszerült. Ebben a haditanács játszotta a főszerepet, amely a hadsereg épségének megóvásával foglalkozó utasításokkal nyugtalanította az őrgrófot. Baaden 1691 decemberében leveleiben, jelentéseiben csak ennek a kérdésnek a vitatásával volt kénytelen foglalkozni. Rónai Horvát Jenő kitűnő közleményében, 1892-ben jól idézett a kiadott Baaden-féle jelentésekből és rámutatott a fővezér dilemmájára. Úgy kellett döntést hoznia, hogy a „...nyakán ültek a Hofkriegsrath követei, akik irtóztak a rohamnál elszenvedhető veszteségektől../'. Sajnálatát fejezte ki, hogy az őrgróf normális rohammal nem vehette be az erődöt../', de a közeledő télre való tekintettel Baaden úgy döntött, hogy nem vállalja a felelősséget a hadseregért, így azt a jövendő hadjárat folytatása érdekében kondícióban tartja a vár elleni hadműveletek átmeneti felfüggesztésével.

61 Váradot szoros blokádba zárták, s ezzel ismét felélénkültek a Körösök és a Maros vidékén azok a török törekvések, amelyek Várad felmentésének és Gyula további erősítésének megvalósítását szolgálták. A török felderítő tevékenység élénkülése, a falut és városokat, palánkokat egyaránt támadó akciók szaporodása arra késztette a császári hadvezetést, hogy erélyesen visszavágjon. Egy 1692. január 31-én kelt jelentés szerint három török portyát - amelyek átlépték a Maros védelmi vonalat semmisítettek meg Gyula alatt. A források mindegyike beszámolt Auersperg Gyula elleni támadásáról. Seregét a Molnár ezredes vezette magyar és rác lovashajdúkkal erősítették meg. A kiválóan szervezett és a felderítés magasiskoláját bemutató akció hadművészeti szempontból is értékelhető. A megközelítésben, a rejtőzködésben példamutató manővert a város teljes elfoglalása követte. A szigorú parancs és a vállalkozás titkosságát tartalmazó eskü ellenére a győzelemittas hajdúk korán kezdtek a zsákmányoláshoz s így a sikert és a térnyerést 60 München. Mercurii Relation... 1692. február 2. Lásd még Ványi Ferenc: Nagyvárad visszafoglalása a töröktől 1692-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 1917. 292-324. p. Rónai Horváth Jenő: Nagyvárad visszavívásának kétszázados emlékünnepére. Hadtörténelmi közlemények, 1892. 469-492. p. 61 Horvát J: i. m. 480-490. p. 31