Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

reményét, hogy Veteráni, aki Jenő alatt táborozott, „...egy lendületes támadással elfoglalja Gyulát, amelyet a törökök következetes ellenállással védenek, mint Temesvár egyik előretolt bástyáját../'

57 Mindkét felet foglalkoztatta annak a lehetősége, hogy Várad ostromába nagyobb erejű különítmény avatkozik be, amely erők Gyula környékén gyülekeznek. Az állandó felderítés alapján Baaden őrgróf arra számított, hogy a Maros vonalán tör át váratlanul nagyobb török erő, amelyhez csatlakozhat a Gyula környékén lévő tatár és török katonaság. A meglepő az, hogy amikor ennek az ellenkezője derült ki, még mindig rendszeres és igen nagy létszámú felderítő egységeket indított útnak Gyula felé. Ezt megtehette, mert 1691 decemberében kemény fagy volt, a lovas huszárok és hajdúk gyorsan benyargalták Várad és Gyula között az utat, mert sem mocsarakat sem folyókat nem kellett kerülgetni.

58 Az ostromlott, török uralta városban és a várban is erősen élt a köztudatban a hit, hogy Gyulára támaszkodva jelentős török-tatár sereg készül felmentésükre. Ezt a hitet erősítette a vár védői között a parancsnok, aki álhírekkel, sőt hamisítással tartotta a lelket a kimerült és éhező őrségben. A Gyulát és térségét megjárt török kémek elfogása révén Baaden december 30-án biztos adatokhoz jutott a felmentésre szervezett erőkről. Eszerint kétezer török, 1500 tatár és 500 Thököly-féle hajdú, lovas magyar egység alkotta a különítményt, amely azonban komolyabb hadivállalkozásra, támadásra alkalmatlan, mert utánpótlása megoldatlan volt. A gyulai támaszpont parancsnoka bőségesen ellátta őket munícióval, de élelmet nem tudott adni: a vár gyenge készleteiből nem is tehette.

59 Ha adatainkat kritikai vizsgálatnak vetjük alá, megállapíthatjuk, hogy az ostromlók is, de különösen a várvédő törökök nem ítélték meg jól a Gyuláról és környékéről kiindulható támadás realitását 1691 telén. Baaden őrgróf túl óvatos volt, a törökök pedig el voltak zárva, komoly felderítő erőket nem küldhettek volna a „gyulai pusztákra". A Maroson történő átkelésnek volt némi valóság magva, de ez is szinte indokolatlan félelem volt csupán. Baaden mégis szükségesnek látta az óvatosságot, s 1691 december végén is két alkalommal öKtt századot vezényelt ki a Marostól a Sebes-Körösig felderítő feladatokkal. Talán befolyásolhatta ebben az is, hogy a Jenő elleni támadás, amelyet gr. Auersberg vezérőrnagy 4000 főből álló, kitűnő német és magyar legénységgel 5000 főre növelt csapattal 1692 januárjában végrehajtott, nem hozta meg a várt eredményt. Ugyanis a gyulai felderítők, akik törökökből, s Thököly57 Uo. 1691. szeptember 30-i irat. 58 Uo. 59 München Bay HStA kästen schwarz 8048/1691. dec. 20-30. közötti ir. 30