Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

A teljes biztonságot és a hadjárat sikerét abban látta, ha e visszavonuláson túl a Szegeden táborozó magyar és rác csapatokat a Lippa melletti hadibázishoz irányítanák, s Veteráni - bár téli szállásra vonult seregével mint az erdélyi és tiszántúli kinevezett főparancsnok azonnal akciót kezdene Jenő ellen. így a váradi hadjárat teljes biztonságban lenne vezethető. E török támaszpont többé nem állna útban, s innen váratlan akció nem volna indítható.

55 Ludwig von Baaden a váradi hadjárat utánpótlási vonalának biztosítását is nagyobb térség hasonló igényeinek kielégítésével kívánta megszervezni. Ezzel egyet értett Vorster tábornok, a hadtáp főparancsnoka és Börner tábornok, a hadjárat főstrázsamestere is. E szerint nemcsak az előnyomulás főirányában, hanem ezzel egy időben a Maros és a Körösök mentén is, mindazokon a vonalakon, és helyeken, ahonnan Szolnokra, a fő gyülekező helyre csapatok indulnak el az utánpótlási vonalat ki kell építeni. Ez vonatkozott körzetére is, ahol a blokádban küzdő császári és magyar csapatok nélkülözést szenvedtek. A váradi hadjárat sikere attól is függött, hogy sikerül e Lippát megvédeni a török fenyegető támadásától, Gyulát és Jenőt teljesen le tudják e kötni, a Maros vonalát pedig elsősorban Veteráni csapatainak felhasználásával megőrizhetik e anélkül, hogy Erdélyt egy pillanatra is védtelenül hagynák. 1691. szeptember 23-án Szolnokon kelt jelentésében von Baaden részletesen kifejtette a császárnak, hogy a váradi hadjárat sikere nem attól függ csak, hogy az idevont csapatok mit tudnak elérni, „...hanem a Maros vonalát mennyire biztosítják a török csapatok átkelési kísérleteivel szemben, a Körösök térségébe behatoló tatár különítmények kibontakozását meg lehet e akadályozni, s lehetetlenné tenni azt is, hogy Gyula védelmet nyújtson nekik és támaszpontul használhassák a palánkvárost és a várat. A hadjáratunkat távolabbról kell biztosítani../'

56 Ez a törekvés indokolt volt, mert amit a fővezér jelzett a császárnak, alig pár nap múltán beteljesedett. Fokozódtak az összecsapások, ahogy Várad felé közeledett a fősereg. A sokszor ezrednyi nagyságú török csapatok azután „.. .a Körös folyók mocsarainál eltűntek s Gyula felé hátráltak, ahol mint mindig, biztos menedékre találtak../' Ezek török, illetve felkelő csapatok voltak, mely utóbbiak Thököly hadtestéhez tartoztak, s így nem véletlen, hogy Gyulán szívesen fogadták őket. Ezért von Baaden újra és újra kifejezte azt a 55 Röder von Diersburg: Des Markgrafen Ludwig von Baaden Feldzüge wider die Türken. I—II. köt. Karlsruhe, 1839-1842.409-426. p. Idézi a fpk levelét, amelynek eredetije: Bécs Kriegsarchiv AFA1691. 7-11. 56 Bécs. Kriegsarchiv AFA 1691. 9-4. A jelentés másolatai Karlsruhe GLA Kreissachen 46/3727.1691-92. dosszié. Valószínű, hogy Röder munkájához rendelte a levéltára Baaden család megbításából. 29