Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

A rendelkezésünkre álló hatalmas irat- és sajtóanyag bővebben nem építhető be munkánkba, mert rövid összefoglalásnak tervezett tanulmányunk terjedelmét meghaladná. Ezen túl az is indokolja a rövid tárgyalást, hogy kitűnő tanulmányok állnak rendelkezésre, amelyek közül a legfontosabbakat már más összefüggésben felsoroltunk.

52 A Várad elleni hadjáratot, az itt létrehozott blokádot és a sikeres ostromot a Körösök vidéke, ezen belül Gyula sorsával kapcsolatba hozható szempontok alapján vázoljuk fel. Baaden 1691 szeptemberében nagy körültekintéssel és ambícióval szervezte a Várad elleni hadivállalkozást. Leopold császárhoz írt jelentéseiben, leveleiben a Tisza-Maros-Körösök térségébe beágyazva, az itt folyó hadieseményekkel összefüggésbe hozva adott magyarázatot a sikerekre, sikertelenségekre. Mindenekelőtt ő is nagy teret szentelt a hadszíntér, a természetes terepakadályok, az állandó ellenséges csapatmozdulatok, s számukra is állandó meglepetéseket tartogató időjárási változások bemutatásának. 1691. szeptember 22-i jelentésében a hadi megközelítés nehézségeit vázolva jelentette, hogy Váradot az esőzések miatt keletkezett áradások és mocsarak miatt nagy kerülővel lehet csak megközelíteni. Az élelmezés és az utánpótlás még nagyobb nehézségekkel járt; szinte reménytelennek látta a felvonulás időre történő befejezését. A csapatösszevonást az időjárás kedvezőtlen volta mellett az is kétségessé tette, hogy a szegedi és a Lippa környéki ezredeknek és alegységeiknek Gyula közelében kellett elvonulni, lévén az a legrövidebb út Várad alá. Azonban Gyula nagy veszélyt rejtett magában, mert a kiterjedt palánkvárosban akár négy-öt ezred is elhelyezhető volt. így innen a felvonuló egységeket nagy és kiszámíthatatlan veszélyek fenyegethették. Október végén már optimistán ítélte meg a Várad elleni felvonuló csapatok biztonsági helyzetét. Ugyanis a Gyulán és környékén gyülekező török-tatár-rác csapatok és Thököly rebellis egységeinek harckészsége rendkívül gyenge volt, amit tovább rontott a Gyula körül elpusztított vidék, amelynek eltartóképessége szinte a nullával lett egyenlő. Az „...állandó rablások, zsákmányolások, tatár és hajdú vállalkozások most ütnek vissza rájuk, mert utánpótlás hiányában az élelmezésük lehetetlen../'

53 Jól számított az őrgróf tábornagy, mert november 10-i jelentése szerint az itt gyülekező, és Várad felmentésére összevont török egységek megkezdték a visszavonulásukat a Maroson túlra.

54 52 Lásd e fjezet 25. sz. jegyzetét. 53 Bécs. Kriegsarchiv AFA 1691. 7-11. 54 Uo. A váradi haditáborból küldött levél. 28