Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

látszik azonban, hogy jelentős számuk lehetett, és nagy területen raboltak mert a császári hadsereg a legkeményebb eszközt alkalmazta ellenük. Bécsi követi jelentésekből tudjuk, hogy Nehem Friedrich vezérőrnagy, drákói szigorral csapott le rájuk s az elfogottakat - akik kizárólag a falvak rablásából éltek, de veszélyeztették a futárokat a postaútvonalon, Pétervárad és Buda között -, azonnal kivégeztette. Mörmann azután jelentésében még egyszer kitért e kérdésre és utalt arra, hogy a Körös vidékén több hasonló eset fordult elő. Szolnokon a parancsnokság elhatározta, hogy nagyobb csapatokat küld a kóborlók, rablók ellen. Sőt a Körös folyót, a Maroshoz hasonlóan, teljes ellenőrzés alá vonják. A megnövekedett rabló- és zsákmányoló csapatok szociális összetételére vonatkozóan is tartalmaz utalást az egyik követi jelentés: „...e rablók részint tatár lovasok, másrészt hajdúk lennének.,/' A gyulai várból érkezett paraszt vallomása ezt megerősítette, aki elmondta, hogy ezeket a gyulai pasa a várba engedi, mert egy részük ott is lakik. Később több parasztfelderítő, akiket a császári hadvezetés alkalmazott, ugyanezt megerősítették jelentéseikben. A szabad rablásból és útonállásból élő csoportok rendkívül értékes kémjelentésekkel egyenlítették ki szállásszámlájukat.

37 Ennek az élet- és harci módnak, taktikának a tökéletes helyismeret volt az alapja. Legalább öt-hat éve űzött mesterségük volt többeknek a zavarosban halászás. Szemléletesen ír erről Mörmann követi jelentésében 1694 áprilisában. Azok a rablócsapatok tudnak e vizekkel átszabdalt - s amit állandóan hangsúlyoznunk kell - az áradások miatt állandóan változó területen biztonsággal, gyorsan mozogni, majd hirtelen elrejtőzni, akik terepismerete mind a török, mind a császári csapatokét meghaladja. „... A palánkvárostól [Gyulától - Szita L.] pár percre lovon, már olyan mély mocsara van a Körös nevű folyónak, hogy onnan megközelíteni sem lehet, de az ellenség is jól kihasználja a lehetőséget, mert régóta itt lakva, minden utat és járást ismer ezen a mocsáron keresztül../'

38 Összefoglalva a hadszíntér jellemzéséről az eddig vázoltakat, a következőket lehet megállapítani: A vizsgált régió déli határvonala a Maros folyó és hatalmas árterülete, amely több kilométer szélességben húzódva határozta meg a térségben délről véghez vihető hadműveleteket. A legfontosabb pontok itt Lippa, átellenében Sólymos és Arad. A nyugati határ: Szeged és Csanád palánkja, Szolnok vára, amely a szövetséges csapatok legnagyobb hadibázisa is egyben. Északon a szolnoki főútvonal, amely Váradra vezetett, s valamivel ettől északi irányban a Berettyó áthatolhatatlan árterülete tekinthető vizsgálódásunk határának; adataink és a forrása37 Uo. 38 Bay HStA München Abt. I. kästen schwarz 281/1694. április 4. sz. ir. 23