Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

inkban legtöbbször említett vagy részletesen leírt események zömmel e térséghez kötődnek. Bármely kör térképére pillantunk, szembetűnőek a hadszíntér felszíni viszonyai, különösen hidrológiai jellemzői. A kelet-nyugati irányú öt folyó, a Berettyó, a Sebes-Körös, a FeketeKörös, a Fehér-Körös és a Maros északi és déli partvidéke rendkívül széles árterületet hozott létre, amely a térség útvonalainak állandósulását nehezítette. Az árterületeken roppant kezdetleges utakat említenek forrásaink, amelyek az észak-déli haladást, a csapatok előrenyomulását a legrövidebb vonalon csak speciális időjárási viszonyok kialakulásakor tették lehetővé. Nem véletlen, hogy 1693-ban Heissler csapatainak Gyula ellen való felvonulását elemezve, egy haditudósító a következőket írta: „...a Gyula elleni gyors és kegyetlen támadást az tette lehetővé, hogy a császári lovasság és Molnár lovas hajdúcsapatai, nyílegyenesen haladhattak Debrecenből Gyuláig; mindhárom folyó teljesen befagyva, s a mocsarak is fenékig jégben álltak. A szállítások (kisebbek és nagyobbak) könnyen végrehajthatók voltak, szinte mindegynek tűnt, hogy úton vagy „torony iránt" haladtak, mert olyan sziklakemény fagy csapott le az egész vidékre../'

39 A blokádharcok, a felvonulások és előrenyomulások, a nyílt mezőn való táborozások, továbbá ezen a hadszíntéren a lovasság alkalmazása és a lovak kondíciójának megtartása nagy figyelmet igényelt az itt mozgatott, vagy harcba vetett egységek élelmezési biztosaitól. Ludwig von Baaden Várad ellen előrenyomuló seregének tapasztalatait írta le 1692 januárjában a császárhoz küldött jelentésében. „...Az itteni terepadottságok, mindenekelőtt a folyók, mocsarak viselkedését kell ismerni, és felderíteni, s az évszakot előre meghatározni, hogy nagyobb erővel a támadást előkészíthessük és támadhassunk. E folyók vidéke egyedülállóan változó, és ez nagymértékben veszélyezteti a hadsereg épségének fenntartását../'

40 2. Harcok a Maros és a Körösök térségében 1685-1695 között A törökök háborítatlan uralmát Bécs felmentését követően, Buda felszabadításáért évente indított hadjáratok törték meg. Buda 1685. évi sikertelen ostromát követően, a császári seregek téli szállásra vonulása idején, egy erős hadtest visszafoglalta Szolnok erősségét, s nemcsak a várat és a várost, hanem a környékén lévő kisebb palánkokat is birtokba vette. A szolnoki hadibázis ezt követően nagy jelentőségű hadivállalkozások kiindulópontja 39 Bay HStA München Abt. I. kästen schwarz 281/1693. február 1. sz. ir. *° Karlsruhe GLA kreissachen 46/3727.1692. január 24-i jelentés. 24