Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

Azonban jelentős volt azoknak a parasztoknak, pusztai embereknek a száma is, akik a császári csapatok oldalán végeztek 1694-ben is ilyen és ehhez hasonló feladatokat. Hannibal Mörmann bajor választófejedelmi követ Németalföldön tartózkodó választófejedelmének Miksa Emanuelnek Bécsből küldött tájékoztató jelentésében megemlékezett a Gyula környéki parasztok működéséről: „... A Maros folyó jobb és bal partján állandósultak a császári portyák - amelyeket rác és főleg magyar lovassággal erősítették meg. Gyula környéki parasztok és pákászok értékes és állandó megfigyeléseket tesznek a török mozgásáról../'

32 Ez csak azért lehetséges, mert a „ ...hadszíntér vizeivel, mocsaraival a kémkedés és hírszerzés ideális területe. .."A hadakozó ellenfelek tehát a sajátos topográfiai adottságú hadszíntéren igyekeztek kihasználni az őslakos magyar népesség táj ismeretét. Igyekeztek segítségükkel a maguk javára fordítani a vízi viszonyokat, azokat az új ösvényeket s nemrég keletkezett szárazulatokat, amelyek az állandóan szélsőségekbe hajló időjárás során keletkeztek, főleg a Körösök és a Maros és beléjük torkolló kisebb folyócskák, patakok áradása következtében. Harcászatilag nagy előnyt élveztek azok, akik az állandóan (1-2 év alatt is) változó térségben biztosan el tudtak igazodni. Kulcsszerepet kaptak az „idegenvezetők". A vízzel az áradások idején senki nem tudott megbirkózni, ezért a hadszíntéren - török kézen lévő - várak, mint elsősorban Gyula, de Lippa, Jenő és Nagyvárad is biztonságban érezte magát. Ha azonban kemény fagy érkezett, amely akár a nehéztüzérség kocsin vagy szánon történő szállítását is lehetővé tette, akkor megkezdődött a küzdelem a jég feltörésére. 1694 elején Gyulán a várható támadás kivédésére majd egy ezred teljesített szolgálatot, törve a jeget éjjel, nappal. Ugyanezt tették a többi várnál is. A visszafoglalásuk során keletkezett hadileltárakban mindenütt megtalálhatók azok a szerszámok, amelyeket a török várvédők használtak a jég feltörésére. A hosszú nyelű kettős kampók, horgok stb. segítségével vontatták a nagyobb jégtáblákat. A nagy számú csákány kettős hasznosítása ismert a jég feltörésénél, a sáncok javításánál.

33 A támadás azonban nem a Körös átkelőjének, a befagyott folyó jegének feltörése következtében maradt el, hanem az 1694. február legelején váratlanul megérkezett melegebb levegő nyomán „ ...hirtelen megolvadt a jég, a hirtelen lehullott nagy esők és a havazásra váltó időjárás, a mocsarakon elvékonyodott jég minden utat járhatatlanná tett, nem is szólva a szekérfővezér naplójából. 1686-1687. In: Budától Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686-1687. évi törökellenes hadjáratok történetéhez. Szerk.: Szita László. Pécs, 1987. 00 p. 32 Bay HStA München Abt. I. kästen schwarz 281/1693-1694. es. 1694. január 23. 33 Uo, 1694. doszié. 281/1694. február 6. ir. 21