Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

hadszíntereken élő lakosságot a hadseregnek meg kell védenie, mert a csapatok táplálásában figyelemre méltó szerepe van. A Maros-Körösök vidéke, mint hadszíntér Nagyvárad ostromakor exponálódott előtte. Rá kellett döbbennie, hogy 1685 óta, amikor a császári csapatok Békés megyébe léptek, sajátos adottságú terület vár a hadseregre és az itt operáló különböző csapatokra. Hangsúlyozta, hogy meg kell állítani a pusztulást, mert a térségben található folyóvölgyeken vezetnek és építhetők ki a hadiutak, amelyek Erdélybe futnak. A császár délkeleti hadjárataiban e térség nagyon fontos szerepet fog vállalni, hadibázisok, lovasezredek átmeneti táborozásához, lovak tömeges felerősítéséhez alkalmas kitűnő legelői miatt stb. 1691 elején drákói rendeleteket ad ki minden visszaélés ellen, amely a polgári lakosság érdekeit sértette. A főparancsnok törekvései azonban nem értek célt. A blokádharc elhúzódásakor a törökök keményen, makacsul ellenálltak, küzdöttek a blokádban harcoló lényegesen jobban ellátott császári és magyar erők ellen, bár sokszor meg kellett küzdeniük a kegyetlen éhséggel, s fájuk fogytán a téli hideggel. Gyula őrsége sorsának bemutatásához soroltunk fel és válogattunk dokumentumokat. Természetesen nem lenne valósághű a kép, ha a blokádban lévő magyar-szerb-német csapatok hasonló nehézségeiről nem szólnánk. Az elmaradt zsold, az előzőekben leírt környezetpusztulás, és legfőképpen a hadibázisokról késve érkező alapvető élelmiszer-utánpótlás okozta főként a szenvedést. A Maros és a Körösök vidéke hadszíntérnek déli vonalán, a Maros folyón, a védelem megszervezésére Veteráni tábornok, Heissler és még több főtiszt eléggé erős záróvonalat építettek ki, azonban ennek a megszervezése elhúzódott. 16901693 között jött létre a mintegy huszonöt-harminc dereglyéből és három ágyús naszádból álló egység. Érdekes, hogy számos megerősített dereglyén a puskásokat magyar gyaloghajdúkból állították össze. Veteráni a váltakozó hadiszerencse láttán - a törökök többet elsüllyesztettek vagy elfogtak a dereglyék közül - az átkelőhelyek végleges megerősítését szorgalmaztak. Azonban ekkor még mindig kevésnek bizonyult a védelemre és a Maros mentén működő megfigyelésre szervezett különítmény. 1693-ban arról értesülünk, hogy januárban a temesvári török lovaskülönítmény megrabolta Körös falut, Halastelket, Szentandrást, Pisirindát, Hantát, Gyarmatot, Sarkadat, Szentmiklóst és ezekből a falvakból túszokat szedett. A magyar lovashajdúk és a császári lovasőrjárat ugyan visszaszerezte a túszokat és megsemmisítette a török különítmény jelentékeny részét, azonban a Maroson való átjárhatóságot nem tudták továbbra sem megakadályozni.

28 Valószínűleg e helyzet erősítette azt a véleményt, mind Heissler, mind Veteráni ^Mercurii Reich Ord. Zeitungen. 1693. január 21. 19