Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

landóan mozgó Thököly-féle hajdú-tatár-hadseregről sem, amely a Körösök vidékéről élelmezte magát, nem riadva vissza semmilyen eszköztől sem.

18 Az 1691 szeptember-októberben előrenyomuló császári ezredek Nagyvárad felé a vártnál sokkal nagyobb időt használtak fel, mint azt a főparancsnok tervezte. Szeptember 30-án a császárhoz küldött jelentésében kissé ingerülten a következőket írta á terep viszonyait jellemezve: „...A rám bízott hadsereg folyó hó 27-én elérte a Tiszát... ahonnan, ha az Isten megsegít, és az időjárás kedvező marad (ti. már hetek óta nem volt eső. Szita L.), akkor október 9-én vagy 10-én nem messze leszünk Nagyváradtól../' Auersperg gróf egy másik csapattal a Körösökön keresztül igyekezett Várad alá. Ezzel kapcsolatban is megjegyezte Baaden, hogy „ ...a széltében hosszában elterülő mocsarakon kell, hogy keresztül hatoljon, meglehetősen nehezen teljesíti ezen feladatot. Hozzá kell szokniuk ezen elátkozott vidékhez, utat kell törni rajta, hogy a végére érjenek minél kevesebb megbetegedés és veszteség nélkül." A muníció, a lőpor és a lövegek szállításához 900 embert kellett csoportosítani, akik Szolnoktól Nagyvárad felé vitték azokat tengelyen, a folyóknál dereglyéken, a mocsarakon fa-, rőzsehidakat építve. A Körösön pontonhidakat állítottak fel, s mikor a hadtest átkelt, azokat újra lebontották, mert a következő nagyobb terepakadályt is le kellett küzdeni, s különben sem hagyhatták maguk mögött, mert az ellenség azonnal lecsapott volna rájuk.

19 Az időjárás, a hidrológiai viszonyok, a rendezetlen vizek leküzdésének problematikája egyetlen jelentésből, levélből sem maradt ki. Október 18-án kelt jelentésében az Olaszi elleni gyors, határozott, jól megszervezett támadásról számolt be Ludwig von Baaden főparancsnok. A siker okát a magyar hajdúk fantasztikus teljesítményén túl abban látta, hogy „...a 18 Karácsonyi János: Thököly viszonya Békés megyéhez, különösen Gyulához. Gyulai Füzetek 1. Karácsonyi János írásai Gyula történetéből. Összeállította, bevezette és jegyzetelte: Kereskényiné Cseh Edit. Témánk szempontjából kitűnő e válogatás és mintaszerűen jegyzetelt. Összehasonlítva forrásgyűjteményünk darabjaival, kontrollálhatók forrásaink, s meghatározhatók értékeik. Thököly saját szempontjából, saját látószögéből értékelte a hadszínteret, a Maros és Körösök vidékét, s mint kiemelkedő hadvezér, éles szemmel látta meg a térség egyedülállóan nehéz terepadottságait. A pusztulás képének felvillanása egybehangzik a követi jelentésekben és haditudósításokban látottakkal. 19 Karlsruhe. GLA kreissachen 46/3727.1691. Az 1691. október 30-án kelt jelentésben és a hozzá tartozó iratokban említést tesznek a híradást küldők, hogy a Békés alatt és Szolnok közelében portyázó tatár különítmény (800 harcos) kifejezetten azért tette meg Szatmártól az utat, hogy Szolnok mellett raktározott dereglyéket raboljanak. Párhuzamosan egy Thökölyhez tartozó, 250 főből álló hajdú csapat, amelyhez 100 lovas tatár is csatlakozott, Gyulától nem messze megkísérelt 11 dereglyét zsákmányolni. Tengelyen szállították azokat a Maros felé. Útközben nagyobb császári portyába ütköztek, s többségük elesett a harcban; a császáriak valamennyi dereglyét visszaszerezték. 14