Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

Gondviselő Isten abban is megsegített bennünket, hogy igen kedvezőek voltak az időjárási viszonyok".

20 Mint az előbb hangsúlyoztuk, az ellenfélnek is az időjárás, valamint a hadszíntér eltartóképessége jelentette a fő gondot; mindenek előtt az élelmezési és a muníció szállításának biztosítása volt a kérdés. Nagyszámú kémjelentés és feljelentők tájékoztatása alapján látható, hogy részint a porta, részint a nagyvezír által szervezett felmentő különítmény, Temesvárról kiindulva Gyuláig jutott el. Azonban éppen az utánpótlás szervezetlensége s a terepviszonyok leküzdhetetlensége miatt tétovázott. Thököly, aki négy ezrednyi tatár-török hadtestével állt Gyula alatt, Várad felé készülve, véleményem szerint teljesen alkalmatlan volt ilyen operáció végrehajtására. Semmilyen eszköz nem állt rendelkezésére, hogy a vizeken és mocsarakon átkeljen és egyenesen vonuljon Várad felé. Ami pedig különítménye élelemmel való ellátását illeti, még az előrenyomulás megindítása is lehetetlen volt. Ludwig von Baaden, amikor számításba vette a várható és egyre fenyegetőbb török felmentési kísérletet, Thökölyvel nem számolt komolyan. Egészen pontos felderítői jelentések szóltak ugyanis arról, hogy hadteste eléggé szervezetlen, műszaki eszközei a folyók, mocsarak, lápok leküzdésére egyáltalán nincsenek. Gyulától a Körösökön át Nagyváradig több ezer ember élelmezése csak rablással lett volna megoldható. A zsákmányolás lehetetlen volt. Egy jellemző rész az egyik felderítői jelentésből a fentieket szemléletesen támasztja alá: „...miután elpusztították Gyula és a körösök egész vidékét, a takarmányhiány is teljes, vadgyümölcsön kell élniük, s hamarosan fel kell szedniük táborukat. Thököly naplójában, a vele együtt harcolók leveleikben az osztrák és német forrásokkal egybehangzó helyzetképet mutatnak.

21 Várad és környékének hadszínterén sem voltak kedvezőek a viszonyok. A legkülönbözőbb hadijelentésekben tömeges utalást olvashatunk, hogy a Berettyó, a Sebes-Körös, a Sárrét térsége szinte áthatolhatatlan mocsárvilágot képezett. A Szolnok-Várad közötti fő hadi és kereskedelmi út, a vizek szabályozásának elmaradása következtében annyira tönkrement, hogy a főparancsnok az ostromhoz kért négy nehézlöveg, három mozsár és több 20 Karlsruhe GLA kreissache 46/3727.1691. szeptember-október. 21 Bay HStA kästen schwarz 8048/3727. november-december. 1691. november 4-i jelentés. Thököly híve, Almádi hasonlóképpen látta, s még a megfogalmazásban is rokon gondolatok nyertek kifejezést, amikor a következőket vetette papírra: „...Ezen egész hét alatt (október 27-31.) mind csak a Gyula és Jenő között való pusztákon, ligeteken tekergettünk s bizony igen sokat éheztünk, koplaltunk... Késmárki Thököly Imre naplója az 1676-1678. évekről. Közölte Torma Károly. Monumenta Hungáriáé historica II. írók. XVIII. k. 130. p. Idézi Karácsonyi János: Thököly viszonya Békés megyéhez, különösen Gyulához c. munkájában. Gyula kapitulációjával, vagy a vármegye felszabadításával foglalkozó szinte valamennyi szerző idézte ezt a pár sort. 15