Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

dokumentumok számos részletet tartalmaznak Marsiglinek a hadszíntérrel kapcsolatos alapvető megállapításaiból. Ismert, hogy a Szolnok ellen tervezett török támadás idejéül a csapatok 1687. februárját választották, mert a folyók és különösen a csekély mélységű mocsarak annyira befagytak, hogy lövegek vontatására is lehetőség nyílott.

4 Ugyanebből a forrásból tűnik ki, hogy a térségben a lovassággal lehetett legjobban és leggyorsabban operálni, amely a vizeket elkerülve, gyorsan elérte a kitűzött célt. Nem véletlen, hogy a török csapatok Gyulát választották az 1686. évi, Szolnok visszafoglalására irányuló csapatösszevonás helyéül. „... A magyar huszárok, akik kikémlelték Gyula egész környékét, a vizeket és az itt elterülő nagy kiterjedésű mocsarakat és mocsaras ligeteket, erős török táborozást észleltek... "

5 Stoyberer bécsi bajor követ jelentésében az áll, hogy Gyula mellett nagy kiterjedésű, rendkívül mély mocsár terül el.

6 Ugyanő, ugyancsak egy másik jelentésében arról is beszámolt, hogy „a Körösök térségében az egyetlen: Buda-Nagyvárad közötti út alkalmas tüzérség szállítására, továbbá a hadiposta működtetésére, ha Várad nem török erősség lenne/

77 Tárgyalt korszakunkban azt láthatjuk, hogy akár a főhadsereg, akár a különítmények, vagy speciális hadtestek konkrét hadműveleti céllal indultak különböző hadicélpontok ellen, várak, erősségek elfoglalására, és mindent jól előkészítettek; az időjárás megváltozása azonban teljesen megakadályozhatta a hadivállalkozás végrehajtását. így egy 1687-i hadijelentés szerint a Lotharingiai Károly által tervezett és Veteránt által támogatott azon terv, hogy Lippát és Gyulát elfoglalják, megbukott a váratlan esőzéstől, ami ugyan nem volt a térségben szokatlan, de soha nem lehetett a terveknél előre számolni vele. Egy frankfurti haditudósítás erről a következőképpen számolt be: „...a hatalmas esők miatt... Gyula elleni vonulásunkat lehetetlen volt végrehajtani. A mocsarakon sem a málhát, sem a tüzérséget nem tudták sem Gyula, sem Lippa közelébe juttatni../'

8 és azokra küldött válaszokból. Az utóbbit- mint elméleti legképzettebb vezetőt- ugyanezek a kérdések a stratégia elmélete és gyakorlata szempontjából érdekelték. (Lásd BEK. Marsigli gy. 1692-1693. évi cs. levelezések.) A hadviselés szempontjából mindketten döntő tényezőnek tartották a folyókat. Montecuccoli tanítását követték. 4 Bay HStA kästen schwarz 16653/1686. München. 5 Bay HStA kästen schwarz 16653/1686. München, február 16-i ir. 6

Uo. 7 Uo. Johann Stoyberer bécsi bajor követ február 19-i jelentése Maximilian Emanuel választófejedelemnek 8 Journal (Frankfurt a. Main) 1687. szeptember 30. (Bécsi tudósítás) 11