Szita László: A törökök kiűzése a Körös–Maros közéről 1686–1695 – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 19. (Gyula, 1995)

Szita László: I. A blokádharc és a permanens portyázó háború a Körösök és a Maros térségében 1686-1695 között

Laurenz Schaffen, aki kiváló szakértőnek számított a magyarországi frontokon zajló események megítélésében, egykorú munkájában utalt arra, hogy Thököly portyáinak a sikere többek között abban rejlett, hogy 1688 telén még nem fagytak be a folyók, s ő a lovasságával manőverezhetett, ellenben a császári gyalogezredek a vizek között szinte használhatatlanok voltak. A fagy beálltával azonban kiegyenlítődtek a mozgási esélyek, s Thökölyre Heissler vereséget mért a Körösök vidékén a császári lovassággal, amelyben magyarok és rácok voltak többségben.

9 Aki a terepet ismerte, annak a vizek sokszor előnyt is szolgáltattak. Kis Balázs magyar kapitány harcoló egységét az mentette meg egy összecsapásban, hogy a Jenő melletti nehéz terepen képes volt a mocsarak mögé vonulni, s így a túlerő nem tudta megsemmisíteni.

10 A mocsarak és a hirtelen megáradó Körösök olyan terepakadályt jelentettek, amelyeket csak nagy nehézségek árán tudtak legyőzni azok a magyar csapatok is, amelyeket Thököly vezetett, aki évekig portyázott, zsákmányolt, pusztított a környéken. Nagy ellenfele, Heissler is elismerte, „.. .nagy nehézségek árán tudtak csak átkelni 1688. november 25-én a folyókon és a hirtelen keletkezett elöntéseken, pedig e lázadóknál jobban senki sem ismerte e terepet...".

11 1689-ben egy Várad elleni lovassági támadás alkalmával vezetett különítményt nyár közepén ért meglepetés a hirtelen jött esőzés következtében a gyorsan dagadó Körösön; még a mellékfolyócskáján sem lehetett átkelni. A legkockázatosabb harci megoldáshoz folyamodtak. A kocsikat, a szállító stábot erdőben elrejteni kényszerültek, s minden lovas maga mögé ültetett egy katonát és úgy keltek át a vízen. A Feketebátor elleni támadás idején, a mély mocsarak és vizek miatt késésbe kerülő támadó zászlóaljak felzárkózása olyan nehezen ment, hogy az egész támadást el kellett halasztani.

12 A hadszíntéren eddig jellemzett vízi viszonyok természetesen az ellenségnek sem könnyítették meg a helyzetét. Ismerünk közös török-tatár akciókat, amelyeknek a célja az volt, hogy dereglyéket, hídalkatrészeket igyekeztek zsákmányolni, „...hogy a Körös folyók mocsaras vidékein át kelhessenek..."

13

1691 januárjában a Gyula térségében megvert török különítmény Lippára menekült. Ennek nyomán értesülünk arról, hogy Ludwig von Baaden főparancsnok szigorúan elrendelte: az a „ ...néhány járható út a Körösök vidékén..." fokozott ellenőrzést és megfigyelést kapjon, nehogy 9 Laurenz Schaffen: i. m. 41. p. (Lásd a dokumentumgyűjteményben) 10 Uo. 11 Mercurii Relation... München, 1686. november 25. 12 Schaffen i. m. 71-72. p. 13 Ordentliche Wochentliche-Post Zeitung 1690. május 6. 12