Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése
Mielőtt a megye helységeinek leírásába fogott volna, Skolka már publikált két cikket, amelyek szintén erről a vidékről adtak tájékoztatást. 164 Az egyik a kunhalmok keletkezésének kérdését vette újra elő (Markovicz írásait olvashatta), a másik az akkori Csanád vármegyéhez tartozó mezőhegyesi ménesbirtokot mutatta be részletesen, követve ezzel Schwartner Márton felhívását a hazai ménesek számbavételére és leírására Mezőhegyesre még a szarvasi gyakorlati gazdasági ipariskola tanáraként látogatott el diákjaival. (1800ban hívta meg iskolájába Tessedik.) Salzmannhoz és Tessedikhez hasonlóan Skolka is hasznos, gyakorlati ismereteket kívánt átadni diákjainak, lehetőleg megkönnyítve a tanulást a szemléltetés módszerét alkalmazva és tanulmányi kirándulásokat szervezve. (Skolka ugyanis Szarvasra érkezése előtt Pozsonyban , Debrecenben tanult, majd a filantropista pedagógiai irány ismert alakja, Salzmann híres schnepfentali neveleőintézetében tanított, végül a göttingeni egyetemen fejezte be tanulmányait, ahol a neves történész és statisztikus, Schlözer előadásait is hallgatta. Salzmann Tessedikre is hatással volt, a reáliák tanítását sürgetve rá hivatkozott, mint legfőbb tekintélyre.) 165 Helyszíni megfigyelés, empirikus tapasztalatgyűjtés előzte meg a megyebeli helységek leírását is. Adatgyűjtő szakmai kirándulásaira többnyire elkísérte Őt a kiváló megyei főorvos, Rigler Zsigmond, aki az 1801. évi himlőjárványkor már alkalmazta a tehénhimlő védőoltást, az angol Jenner 1798-ban közzétett találmányát. 166 Skolka a kirándulások alkalmával látottakról, hallottakról számolt be - mint megjegyezte -, nem akarva ismételni azt, amit előtte Korabinszky, Windisch, Vályi és más geográfusok már megállapítottak. Célját ebből a szempontból sikerült megvalósítania, mivel rengeteg új, részben számszerű statisztikai adatot tartalmaznak tudósításai. Nemcsak az egyes települések történeti emlékeit vagy a helyben őrzött történeti forrásokat tekintette meg, akár a fogházba is ellátogatott: Békésen beszélt a híres szélhámossal, Csuba Ferenccel, akinek csíny tevései szerinte anyagot szolgáltatnának egy második Eulenspiegel-történethez. írásaiból kitűnik, hogy különösen a földrajz és természetrajz, ezen belül főleg a botanika (tagja volt a regensburgi botanikus társaságnak) volt a szakterülete. A természeti viszonyok, a növényés állatvilág bemutatása mellett a gazdálkodásról ír még igen részletesen, de a lakosok életkörülményeiről, az egészségügyi viszonyokról a helység történetéről és nevezetességeiről is megemlékezik. Néhol nem szorítkozik puszta leírásra, véleményét, tanácsait is közli. Úgy véli, hogy itt az ideje a közlegelők megszüntetésének, propagálja a tőzeg felhasználását tüzelésre, csodálkozik hogy a kunhalmokra nem építenek szélmalmokat stb. Skolka 1803-ban kezdte meg cikksorozata közlését "Adalékok Békés vármegye földrajzához" címmel Schedius folyóiratában (Zeitschrift von und für Ungern), amely a ha164 Etwas zur Physiographie des untern Theissgegend - Zeitschrift von und für Ungern. 1803. IV. k. 42-49. (Csaplovics János is kiadta: Topographisches-Statistisches Archiv des Königreichs Ungern. I.k. Wien, 1821.93-99.) és Ueber des königl. Gestütt zu Mezőhegyes in der Tschanader Gespannschaft - Uo. 1802. 1. k. 353-369. (Fordítása: Békési Élet. 1985/2. 224-231.) Ez utóbbit a neves topográfus, Bredetzky Sámuel is nagyra értékelte. "Az ilyen dolgozatok igazi nyereséget jelentenek egy ország topográfiája szempontjából" - írja kritikájában: Fortsetzung der Übersicht des topographischen Literatur vom Königreiche Ungern in den Jahren 1801 bis 1804. (in: Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungern. IV. k. Bécs, 1804. 258-259.) 165 Lakos Sándor: Tessedik Sámuel és a német szellemi élet. Bp. 1940. 33. 166 Erről Rigler cikkben számolt be: Geschichte der Verbreitung der Kuhpocken in der Békeser Gespannschaft - Zeitschrift von und für Ungern. 1802. II. k. 76-86. (Magyar fordítása: Békési Élet. 1990/4. 447-555.) 94