Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése

palánk és település idejövetelekor talált állapotát. Az 1722. évi megtelepüléstől vagy itteni működésének kezdetétől pedig valószínűleg évek szerint jegyezte fel a nevezetesebb eseményeket; ebből a krónikából azután sokat beépített írásába az ifjabb Tessedik. Az alföldi tájon emelkedő kunhalmokról Markovicz állítólag önnálló tanulmányt írt, e halmok keletkezésének kérdéséről mindenesetre más műveiben is értekezett. Csak töredékek olvashatók 1760 táján írt verses krónikájából, amelyben leírta a vidék-elsősorban az itteni evangélikus egyházak - történetének nevezetes eseményeit.

127 Markovicz írásait azért sem könnyű fölleltározni, mert egy-egy témáját sokszor több változatban dolgozta ki, például megírta prózában és verses formában is. Kész írásait pedig tovább alakítgatta, összekapcsolta egymással stb. Szintén több változatban ismerjük legfontosabb honismereti művét, a Maros-Körös közi vidék sajátosságainak, természetének rövid ismertetését. Bél Mátyás és Markovicz levelezéséből mindössze egy 1748. szeptember 11-i keltezésű levél maradt fenn.

128 Ebben a négy évvel korábban Bél rendelkezésére bocsátott három "éppoly alapos, mint amennyire hasznos és kedves kis értekezés" kéziratait kéri vissza Markovicz. A három felsorolt írás közül az első helyen a Maros-Körös közi vidék leírása áll.

129 A levélből kiderül még, hogy továbbra is Bélnél maradhatnának a kéziratok, ha azokat segítségével ki lehetne nyomtatni Németországban. A Maros-Körös közi vidék leírásának első változata még 1744-ben vagy valamivel korábban elkészült. Lapjain Markovicz egy földrajzi régió sajátos viszonyait ismertette, és miután művének kiadására is gondolt, azt a legszélesebb - akár külföldi - olvasóközönség ízléséhez kellett szabnia. A műnek fennmaradt egy Markovicz által írt, 1748-ból származó kézirata,

130 amely 16, valóban szép és gondosan kidolgozott fejezetbe tagolva ismerteti a folyók közt elterülő vidéket. Ugyanabban a kéziratkötetben olvasható azonban egy egyháztörténeti vitairata is, amelyen az 1747-es évszám áll. Ez nemcsak a reformáció történetének eseményeit vázolja a Maros-Körös közi vidéken, hanem ennek kapcsán a XVIII. században itt létrejött öt evangélikus egyházat (Csaba, Szarvas, Berény, Orosháza, Komlós) is ismerteti, sőt a vidék említett leírását szintén belefoglalta a vitairatba. A következő évből, 1748-ból ismeretes azonban még egy kézirat, amelyet Székács József szuperintendens másolt le ifjúkorában.

131 Ez már szerves egységbe fogja össze a három 127 Haan Lajos: Diplomatarium Békésiense. Pest, 1870. 284-286. Eredetileg Markovicz e műve, valamint szarvasi krónikája és egyéb írásai is a szarvasi egyház protocollumában voltak meg. 128 Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár. Cat. X. Tit. VII. c. 3. 129 A második értekezésről ("De Choreis vulgaribus mixtis, sive sociis") csak e levélből értesülünk, a harmadik az alább említésre kerülő egyháztörténeti vitairat volt. 130 "Brevis Relatio..." (Evangélikus Országos Levéltár. AGE VI. 7.) A szintén e kötetben található vitairat ("Rubus Ardens incomsumptibilis...") a Debreceni Ember Pál által írt, Fridrik Adolf Lampe egyetemi tanár neve alatt megjelent História ecclesiastica Regni Hungáriáé cimű, kálvinista egyháztörténettel folytat kontroverziát. Haan lemásolta Markovicz kéziratkötetéből a Maros-Körös közi vidék leírását, s ezt kiegészítette az utóbb említett vitairatból az öt evangélikus egyház történetével. Ilyen formában adta ki Diplomatariumában (286-298.o.). Mivel azonban a berényi és a szarvasi egyház leírásánál hiányos, illetve szakadt volt a kézirat, a szarvasi egyházról szóló részt kiegészítette Markovicz szarvasi krónikájának egyes részleteivel. 131 "Brevis discursus..." (Békés Megyei Könyvtár kézirattára, Rk 65.) Pánczél Barnabás közölte a Maros-Körös közi vidék leírásának mindegyik kéziratváltozatot figyelembe vevő fordítását: Markovicz Mátyás leírása a Maros-Körös közéről és az ottani evangélikus egyházközségekről (in: Békés megye és környéke XVIII.századi történetéből. Szerk. Erdmann Gyula, Gyula, 1989. 35-75.) 84