Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - V. Békés vármegye felfedezése

távolságait és az egész megye alakját viszonylag helyesen rajzolta meg. (Az 6 térképe sem hibátlan azonban, Szarvas például, majdnem egy vonalba került Gyulával.) Igen szép kivitelű, színezetttérképét sárga keret szegélyezi, amelyen a fokbeosztás látható. Mikoviny 3 mezővárost (Gyula, Békés, Szarvas), 17 falut (a Sebes-Körös jobb partján ugyanis egy Kutas nevű falut is feltüntet)

119 és 37 pusztát vitt térképre. Mivel az 1746-ban megtelepült Komlós már faluként szerepel, megállapítható, hogy a térkép végleges formájában az 1746 utáni években készült el. Ismeretesek még további Békés vármegyét más vármegyékkel együtt ábrázoló térképek is Mikoviny műhelyéből, ezek azonban kevésbé kidolgozottak.

120 A vármegye tisztikara tudományos munkához először 1747-ben szolgáltatott adatokat. Csáky Miklós nagyváradi püspök, Bonbardus egykori tanítványa fordult a megyéhez, kérve az 1718-ban kiadott topográfiában a megyéről, valamint a Torontálról szóló fejezetek kiegészítését és korrigálását.

121 Bonbardus munkájának második, bővített és javított kiadásában azután szó szerint átvéve közölték a vármegye "saját jeles írójának" csinosan összeállított ismertetését, aki Timon Sámuel könyvének segítségével tisztázta Torontál valódi helyét és röviden ismertette Békés megye határait, nevének eredetét, folyóvizeit és nevezetességét, a gyulai várat, valamint a történeti eseményeket egészen a Harruckernek telepítő tevékenységéig. Ehhez az ismertetéshez a kötet átdolgozója hozzáfűzte még, hogy a vármegye igen nagy kiterjedésű (hossza 8, szélessége 6 mérföldet tehet ki), de kevés a lakott helyek száma (Gyulán és Békésen kívül még 13 helységet sorol fel). Járásaiban nincsenek bő forrású fürdők, hegyek vagy szőlők, dicsérik viszont a halak és a 119 Kutas a Köröstől délre található Lazarus 1528-ban, Zündt 1567-ben és Lazius 1570-ben készült Magyarország térképén, és valószínűleg a Csanád megyei Pereskutassal azonosítható. Nyilván tévedésből kifolyólag Zsámboky térképén 1579-ben már a Köröstói északra bukkan fel. A továbbiakban - a térképek egy részén - ez rögződött. így szerepel Hevenesi kéziratos atlaszában, amely szerint Csongrád vármegye Kutas vidékét is felölelte. A téves hagyományt követve Mikoviny is feltünteti a Köröstől északra Kutast, de már tisztában van vele, hogy ez a terület Békés vármegyéhez tartozik. 120 Csanád és Békés vármegye térképe (MTA Könyvtára-Mo. 5.), valamint Bihar és Békés térképe (OSZK TK 2271). A Mikoviny műhelyéből kikerült térképeket Bendefy László ismertette. (Mikoviny Sámuel megyei térképei I—II. k. Bp. 1976.) Az utóbbi, Bendefy könyvében is közölt térképlap azonban nem Békés megye békési járásának déli felét ábrázolja, mint azt Bendefy állítja (i.m. 125.), hanem a megye egész területét, bár igen pontatlanul. Láthatólag valóban a vízrajz kidolgozására ügyelt elsősorban a térkép rajzolója. A térkép felső részén jókora helyet foglal el Szabolcs megye területe, amelyre azonban nem vitték fel a topográfiai adatokat. Úgy véljük, hogy erről, vagy legalábbis egy hasonló térképről tett említést Korabinszky. Lexikonja (lásd a 151. jegyzetet!) előszavában beszámolt arról, hogy néhány éve megvásárolta Mikoviny tanítványa, Erich Fritsch hagyatékából Mikoviny kéziratos térképeit. Ezek, valamint saját korábbi gyűjteménye és a barátai által rendelkezésre bocsájtott térképek tették lehetővé, hogy lexikonját elkészítse. A tekintély (a hitelesség) végett szükségesnek látta, hogy közölje a munkájához felhasznált térképek jegyzékét, megadva készítőik nevét is. A kéziratos térképek között szerepelt Trencsén és Árva megyék együttes, valamint Szabolcs, Bihar és Békés megyék szintén együttes térképe, amelyek ismeretlenektől, vagyis ismeretlen rajzolóktól származnak. Tehát nem mindezen megyék önálló és "ismeretlen egyén tói" vásárolt térképeiről van szó, ahogy Bendefy értelmezte, (i.m. 40.) 121 BML IV. A La. 68/1747 82