Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - IV. Az élet elsődleges forrása: az állattartás és a szemtermelés

azokat nem szabad - más források hiányában - a Notitia megírásának idejére visszavetíteni. Ismeretes, hogy 1720-ban még "egy mezőben" művelték a határt.

90 Az egy mező terminológia a szabadfoglalás korlátlan vagy korlátozott voltára utal, de e terminológiába beleérthető a parlagolós, netán egynyomásos szisztéma, s a terminológia alapján nem zárható ki az alföldi tanyák előképének tekinthető szállásokon folytatott gazdálkodás sem. A nagy határú, szabad földhasználatú, különös jogviszonyú települések határán tartósan egyéni használatba vett területeken kialakult teleltető szállástól a rideg tanyáig húzódó fejlődés íve ugyancsak ismert.

91 A vármegyében lépten-nyomon szállásokra bukkanunk. Az északi területeken, például Füzesgyarmaton, ezek jobbára réti szállások, amelyek vontatottan és kis számban alakultak át később tanyává. (Ez utóbbi folyamatnak ugyanott 1772-től akadhatunk a nyomára.)

92 Az első szállások kialakulása erősen kapcsolódott a szabad földhasználathoz, nem egy esetben szinte bizonyos, hogy első foglalású területeken épültek, s a mezei kertek jelentették az első megjelenési formát. Kialakulásuk szinte a megtelepedés pillanatában megkezdődött. Ilyen lehetett az a szállás is, amely Békés határában épült, s 1712-ben már állt. Tudomásunk szerint ez az első említése megyénkben e gazdálkodási mód létezésének. Az eddigi ismeretek szerint 171 l-ben másodszor és véglegesen megtelepült mezővárosban szolgált Kürti György, eredetileg ibrányi lakos, aki az alábbi módon emlékezett az ott eltöltött rövid időre: "lészen harmincz három Esztendeje, hogy Békésen Pór Pál nevű ugyan[csak] Békési Lakónál szolgálván, akkori uralkodó nagy árvizek miatt a Városban nem lakhatván, hanem kivül a mezőben levő Szállásokon, ezen Tanúval együtt telelt, mely Szolgálattya után következendő üdővel igenesen Szentesre" ment.

93 Ez esetben már egy minden valószínűség szerint eléggé elterjedt gazdálkodási móddal találkozunk. Az 1730as évek határjárása, legalábbis Békés esetében bizonyítja a szisztéma kiterjedtségét, jelentőségét. Gyula 1723-ból származó összeírásában külön rovatban szerepeltették a nyolc, szállást tartó gazdát.

94 A határ övezetekre való felosztása azután kialakította a kettős határhasználati formát. A nyomásban művelt parcellákon és a szállás (tanya) földeken folyt a gazdálkodás. Ezen időszakban a határrendezések esetén (is) mindenkor döntő szerepet kaptak a faluközösséget képviselő kommunitászok. A faluközösségek a mindenkori erőviszonyok függvényében, testületeik révén szervezték - a telkiállományba is felvéve - a tanya térnyerését. Elterjedt nézet szerint a szállás elnevezés alatt a középső és felső Tiszavidéken mezei kertet érthetünk. A katonai térképlapokon, amelyeket II. József idején rajzoltak, a szállás vagy kert elnevezést szinonimaként használják. Ugyanakkor a korabeli forrásokban sokszor nehéz elkülöníteni a pásztorok ideiglenes állattartó központjait a jobbágyi gazdasághoz 90 OL N. 78. Lad. 66. No. 2. 1715. évi orsz. ö.; No. 79. Lad. 66. No. 2. 1720. évi orsz. ö. 91 A témakör könyvtárnyi irodalmát felsorolni lehetetlen. Az utóbbi évek munkáiból mégis megemlítenénk kettőt, amelyekben bőséggel szerepelnek megyénkre vonatkozó példák is. Rácz István: A tanyarendszer kialakulása; Orosz István: A rideg tanya (in: A magyar tanyarendszer múltja és jelene. Szerk. Pölöskei Ferenc-Szabad György. Budapest, 1981.) 92 BML V. 314. Aa. 20. 1790., 1799., 1804.; OL P 418. 8. es. M. 30. 93 OL P 418. 11. cs. No. 51. 1745. Xü. 11. 94 Hajnal István: Békés város 1714-1800. BRMTÉIII. 59-113.; Barabás Jenő: Békés megye néprajza aXVm. században. Gyula, 1964. 15. 70