Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - III.Békés megye 1730 táján

"Békés Vármegyének lapájos határa Ád bőven gabonát szántó munkájára"

1

* III. Békés megye 1730 táján a.) Sztereotípiák a vidék jellegzetességeiről A köztudatba okkal, ok nélkül, gyakran beépülnek közhelyek. Immár közel két évszázados a megállapítás: megyénk a kövér földeken ringó, aranyló kalászok hazája. Kenyere és más "hírességei" következtében kapta e vidék az ország "éléstára" elnevezést.

75 A régi ember mai szemléletünk szerint költőien, de igen szemléletesen nevezte a föld ajándékát "életnek". Az Alföldnek, a gazdálkodásnak és életformának, a tájnak és embernek költészete van. Ezt mindenki számára természetessé minden bizonnyal Petőfi tette, de a termőföld adottságainak felfedezése persze nem a költők érdeme. Általánosan ismertté bizonyára azok a versikék tették, amelyeket a tanulóifjúság elméjének "csinosítására" eszeltek ki a XVIII. században. Közülük a legismertebb már fennen hangoztatta a mottóul is leírtakat. E versikék, vagy az Alföldet leíró ismert költemények idealizált nyugalmat sugalltak. A róna Petőfi korában lehetett szelíd és barátságos. A vidék termővé tételének meghatározó eleme azonban a törekvő ember izzadságszagú gürcölése, az életben maradás kényszere által hajtott, reménykedő parasztcsaládok munkája volt. Az ideérkezőket nem foghatta meg az Alföld szépsége, sokkal inkább taszíthatta annak - ma már felfoghatatlan - vadsága, az élet várható nehézsége. Arról, hogy milyennek láthatták az itteni viszonyokat, képet alkothatunk a kalandor természetű, de eszes és jó 74 Losontzi István: Hármas kis tükör. 1773, 75 Néhányat csak a szemléltetés kedvéért idézünk: "Gyula, Békés, Tartsa, Gyarmat és Szeghalom Határain midőn ád az isteni hatalom Vagyon Búza, Árpa, sok Köles s Zab halom" (Szatmárnémeti Pap István: Magyarország versekben való rövid leírása. Nagykároly, 1756.) Petik Ambrus megyeleírásában a következőt írja: "Kérdés: Mitsoda termékenységgel bir az Békés Vármegyei föld? Felelet: Hatsak az Ur Istennek valamelly Ostora nem éri itt mindenféle Gabona és Széna bőségesen terem, kinek termését egy valaki rövid Verseibe így foglalta bé: Békés Vármegyének, lapályos határa, Ád bőven Gabonát Szántó munkájára, Bort, búzát. Szalonnát Emberek hasznára, Takarmányt pediglen Marha tartására" (Petik Ambrus: Békés megye leírása. 1748. EFM Gyula, 1961.45-46.) Vályi Nagy (Magyarország leírása. Buda, 1796. I. 158.) szerint: "Gazdag térségű vidéke van az egész Vármegyének, s búzával, marhával, tejjel, vajjal, szénával bővelkedik... Szántó földjei kövérek és nyirkosak..." Magda Pál úgy tartotta, hogy a megyében "ebben a magyar Egyiptomban terem a legjobb és legszebb búza, hihetetlen mennyiségben". (Neueste statistisch - geographische Beschreibung des Königreichs Ungarn... Leipzig, 1834.) 64