Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - III.Békés megye 1730 táján

szemű Simplicissimus leírásából, aki Erdélybe utaztában átvágott a Hortobágyon: "Itt kezdődik a pusztaság, hol öt napi járásra nem találni falut, s az utas éjjel-nappal szabad ég alatt kénytelen maradni... Kis és középnagyságú sasok, darvak szárnyaltak a levegőben vakmerően közeledve az emberhez, mintha rá akarnának támadni, amit sokszor meg is tettek. A fű mindenütt olyan nagyra nőtt, hogy a lovas embernek csaknem a válláig ért, s a kocsi, ló is eltűnt benne, valamint a sok ökörcsorda és gulya, melyek télen-nyáron itt legeltek. Tele volt a róna mindenféle kígyóval, vízi madárral, mert helyenkint nagy tócsák, posványok terültek el, melyekben bőségesen tenyészett a vad."

76 A XVII. század utolsó éveiből származó leírásból egyértelműen kiderül, hogy a természet évtizedekre visszaszerezte pozícióit. "Sem jelenleg ők, sem a jövőben az utánuk következő családok,gyermekeik és unokáik sohasem vettetnek [örökös] jobbágyság alá..."

77 b.) A népesség Békés vármegye a XVIII. század elején immáron sokadszor elnéptelenedett. Falvai elpusztultak, templomai elcsendesedtek. Harangjaikat elásták törökök, labancok, rácok elől menekülő lakói, a falak tető nélkül, csupaszon, mint nyitásra dermedt szájak némán könyörögtek az ég felé fordulva. A települések elhamvadása persze soha nem azonosítható a népesség teljes pusztulásával. A statisztikák azonban mégsem deríthetik fel az olvasót, hiszen az optimistábbak sem becsülik a népsűrűséget három leieknél többre négyzetkilométerenként. Addig, míg a vidék eljutott a gazdag gabonaföldek sztereotípiájáig, lakosainak számban jelentősen gyarapodniuk kellett. A siralomvölgy-vidék fejlődésében a XVIII. század megalapozó, döntő korszaknak számított. E megállapítás jól bizonyítható a népesség, a települések mennyiségi és minőségi változásaival. Szemléletesen ábrázolhatjuk ezt három forrás, a már Bél Mátyásék által is használt 1561-es portális, az 1736-os uradalmi, s egy 1781-ben készült megyei,

78 a településeket, pusztahelyeket számba vevő összeírás egybevetésével. A XVI. század derekán még jelentős, 71a lakott települések száma, bár már akkor is megemlékeztek 11 elhagyott (deserta) faluról. A XVIII. század második évtizedének végére óriási eredményként is csak 9 faluban és 2 mezővárosban zajlott az élet. A helységek száma több mint fél évszázad múltán sem haladta meg a 20-at. Tehát alapvetően megváltozott a vidék településföldrajzi képe: a viszonylag nagyszámú aprófalu helyén kevés, de néhány ezerre menő lakosságú falu jött létre, míg a mezővárosok száma és funkciója nem változott lényegesen. A népesség megyénkben is a szabadmenetelű rétegek vándorlása, jobbágyszökések, és ezen spontán akciók mellett a szervezett telepítések által növekedett. A népesség XVIII. századi mozgását három nagyobb periódusra szokás bontani, amelyek közül az első lezárulása 76 Acsády Ignác: Magyarország Budavár visszafoglalásának korában. Bp. 1886. 269. 77 OL P 418. N. 6. A forrást idézi Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez JJ. Békéscsaba, 1971. 45. 78 OL P 418. 18. es. Fase. S. No. 26. 1561., OL P 418. DD-I. 1736., BML IV. A. l.b. 53/1781. 65