Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - II. Békés vármegye leírása (Forráskritikai észrevételek)

A régi forrásokra épülő feldolgozás következetlenségének példáját mutatja az is, hogy Szenttorony, Csabacsűd, Keszi pusztahelyeket Száraz György birtokai között is felsorolták és a Harruckern uradalom részeként is emlegették. Nem vették tehát a fáradtságot, hogy a korabeli információkat összevessék a múltbeli forrásokból szerezhető adatokkal. A birtokosok felsorolása egyértelműen az 1561. évi összeírásból származhat, hiszen a kiírt keresztnevek, a birtokos állapotára utaló megjegyzések (relicta) mindkét szövegben azonosak. A különbség annyi, hogy az alapszöveg szerzője és maga Bél is a portális összeírás felsorolásában foglalt birtokosoknak csak a töredékét mentette át. Az elírások szintén bizonyítanak. Az alapszöveg számozatlan prédiumokat tartalmazó felsorolását Bél utólag sorszámmal látta el. így kapott 17-es sorszámot "Senkovich" település. Ez azonban tévedés. Valójában Apáti birtokosainak egyikéről, tehát személyről van szó. Az 1561. évi, valamint a következő néhány évből származó összeírások és a XVIII. századi források összevetése felhívja a figyelmet arra is, hogy vannak olyan települések Bél kéziratában, amelyek az 156l-es felvételből hiányoznak. Ilyenek Apáti, Dánfok, Bánhida, Kakát stb. Ez arra vall, hogy más forrást is felhasználhattak leírásuk készítésekor. Viszont Deher, Fábiánsebestyén, Peszterec, Serkec, Decs településeket, amelyeket az 156l-es összeírásban "deserta"-ként (pusztahely) említenek, Bélék már fel sem vették lajstromjukba. 63