Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - II. Békés vármegye leírása (Forráskritikai észrevételek)
módszerével magyarázhatjuk, hogy a tisztikar az 1728-as állapotoknak felel meg, hogy Löwenburg és nem Harruckern főispánságáról értekezik, hogy a települések mineműségében bekövetkezett változásokról nem adott hírt stb. A felsorolt hiányosságokat javítatlanul hagyta, annak ellenére, hogy 1736 táján ismét dolgozott a munkapéldányon. Erre két momentum utal. Pótlásai között szerepel a "minap" lezajlott Péró felkelés említése. (A zavargás 1735 -ben történt.) Nem egyértelműen bizonyítható, de a külső jegyek: a lehúzások kusza betoldás-rengetege arra utal, hogy ekkoriban még a Gyula török ostromáról szóló részeket is kibővíthette. Gondoljunk arra, hogy az Adparatus első kötete közben elhagyta a nyomdát, tehát forrásfeltáró munkájával is jelentősen előrehaladt. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy Csongrád, illetve Szabolcs vármegyék elkészült kéziratának a revíziójára szintén az 1730-as évek derekát követően kérte fel az ottani tisztikart. 65 Vajon a Bél és munkatársa által leírt állapotok mennyiben tekinthetők hitelesnek? Az első megállapításunk az, hogy igen sokat tudnak az itteni viszonyokról, sok a konkrét adatuk is, de sajnos - és ez sokat levon a mű értékéből - nem szemtanúként számolnak be, nem jártak a megyében. Más megyék leírásával történő összevetés még inkább feltűnővé teszi, hogy mennyire személytelenül, kívülmaradóként írt a területről a Bél által megbízott tudós ember. 66 Ha már feltételeztük, hogy Csanád alapszövegét is ő írta, akkor nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy - miként azt példaadó közlésében Zombori István bizonyította - azon a területen sem járt. Az is csökkenti a közlések hitelét, hogy a vármegyei tisztikar kimaradt a munkálatokból pedig az együttműködésre lett volna lehetőség - legalábbis Békés esetében. Nem bizonyítható feltételezésünk szerint Bélék információik egy részét evangélikus kapcsolatok révén szerezték. Talán ez magyarázza a lakott településeket tárgyaló rész sorrendiségének azon sajátosságát, hogy az az evangélikus szlovák falvak bemutatásával kezdődik. A Bél sűrű betoldásaival kibővített munkapéldányt vette alapul a XVIII. század második felében íródott másolat szerzője. Kilétéről semmit nem tudunk, de bizonyos, hogy tudós ember hírében állott. Nyilván ezért bízták meg a munkával. Nagy felelősséggel és a nyelvtani szerkezetekben történt esetenkénti változtatások ellenére pontosan végezte munkáját. Mindenben követte Bél bejegyzéseit, törekedett a szöveghűségre. Ennek köszönhetjük, hogy a tisztázat a munkapéldány megbízható másolata. Azok a - nem jelentős - bővítések, amelyekkel megtoldotta a munkát, helyénvalók, s mint közlésükből is kiderül, más, új szempontokat nem vetnek fel. S most meg kell állnunk. Mint korábban jeleztük, Bél nem folyamatosan, hanem két nekirugaszkodással, 1728-ban és 1735-36 65 A Helytartótanács leiratát 1736. II. 29-én tárgyalta a Csongrád vármegyei tisztikar, s válaszukat azon év IX. hó 4-én küldték el. Szabolcs vármegyét 1736. VIII. 17-én keltezett leiratukban szólították fel, hogy a korábban már megküldött megyeleírásra küldjék el a válaszukat. (Balogh: i.m. és Zombori: i.m. 148.) 66 Bél Mátyás az 1720-as évek dereka táján járt a tiszántúli részeken. Miként Csorba Csaba megállapította, Bihar vármegyében 1726-ban tartózkodott. Ugyancsak 1726-ban utazott Szatmárnémetire és Nagykárolyra. Itt Károlyi Sándor is fogadta. (Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról. in: SZSZML Évk. III-IV. Szerk.: Gyarmathy Zsigmond Nyíregyháza, 1984. 17.). Személyes tapasztalat nyoma egyedül a Fás, Méhes és Bélmegyer pusztáin kóborló szarvasok, dámvadak említésénél érződik, amely Bél Mátyás betoldása. Azonban ez is magyarázható egy informátor közlésének szó szerinti átvételével. 5')
