Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)
DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - II. Békés vármegye leírása (Forráskritikai észrevételek)
leirat megtalálható a közgyűlési iratanyagban. Úgy véljük, hogy az alapszöveg elkészítése Békésben sem a vármegyei tisztikar segítségével történt. Források hiányában csak felvethető, hogy a munkában a területen élő evangélikus papok egyike-másika is közreműködést vállalhatott. Megmagyarázható az is, hogy a Bél által készített megyeleírás - még a szerző életében történő - megyei revíziójára sincs egyetlen adatunk sem. Nyilván ilyen felkérés nem is történt. Ez a tény logikailag következik is abból, hogy a munkapéldány nem azonosítható a kész kézirattal. Bél betoldásainak tartalmi elemzése is erősíti azon véleményünket, miszerint az alapszöveget nem véleményezte az itteni vezetés. Abban ugyanis speciális információkra nem bukkanunk. Bél nem érkezett el munkájában addig a pontig, hogy kész kéziratát ellenőrzésre elküldhette volna az illetékes törvényhatóság tisztikarának. Az alapszöveg szerzőjére vonatkozóan támpontot nyerhetünk Haan Lajos hagyatékából. Abban található egy Bél által a Kancelláriához írt levél másolata, 1729. január 6-i keltezéssel, amelyben jelzi, hogy Máramaros, Ugocsa, Kraszna, Békés, Zaránd, Arad, Csanád megyék elkészültek. Feltehetően csak az alapszövegről, az első változatról lehetett szó. A jelentéshez hozzáfűzte, hogy azok "történetének feldolgozásában felhasználtam részint barátaimnak, részint a nekem segítő tudós embernek műveit, akit megbíztam azzal, hogy - saját költségemen - Magyarországnak ezeket a szegleteit bejárja." 55 Az alapszövegíró személyére vonatkozó kérdést nem tudjuk megválaszolni. Annyi azonban kétségtelen, hogy olvasott, tudós ember volt, aki minden bizonnyal Bél Mátyás köréhez tartozott. Erre utal szemlélete, amelynek a megyeleírás alapján kimutatható elemei: az idegenek utánzásának kárhoztatása, a népélet jellegzetességeinek megtartására való közvetett buzdítás, a szépen beszélt nyelv óhajtása. Az is tény, hogy alaposan ismeri a történeti forrásokat, krónikákat, s maga Bél sem idéz nála sokkal többet kiegészítéseiben. A szerző kiléte ismeretlen, de az alapszöveg megírásának ideje belső forráskritika révén kideríthető. Ugyancsak megállapítható, hogy a Békésről szóló munkának hol a helye a megyeleírások kronológiájában, de a munkapéldánnyal történő összevetésből még az is, hogy Bél Mátyás mikor, milyen módon végezte javításait a szövegben. Az időpont meghatározásában a megyei pecsétről, a földrajzi nevek egyikemásikáról és különösen a vármegyei tisztikar bemutatásáról szóló részleteknek tulajdoníthatunk döntő szerepet. A helytelenül 1723-ra keltezett, valójában 1724-ben kiadott megyei pecsét 56 és Kétegyháza faluként történő említése ugyancsak 1724-ben, 57 a felvétel idejének legkorábbi kezdeteit jelenthetné. A kézirat elkészítésének első híradása magától Béltől származik, aki a Kancelláriát tájékoztató levelét 1729. január 6-án írta. A földrajzi nevek további vizsgálatával még inkább szűkíthető a megírás időpontja. Á Nemeskereki - Endrod 55 Lásd erre vonatkozóan 2. és 37. jegyzeteket! 56 1724 előtt a főispán, Löwenburg János Jakab pecsétjét használta a megye "Sigillium Comitatus Békés" felirattal. (Karácsonyi: Békés vármegye története. I. 1896. 328.; Haan: i.m. 117.) 57 Löwenburg 1724-ben telepítette át Váriból Kétegyházára a román családokat. (Karácsonyi i.m. I. 459.; Haan i.m. 132. Kétegyháza lakosainak száma néhány év múltán lényegesen több lett Váriénál. 1730-ban a 75 kétegyházi háztartással szemben Váriban 41 háztartást számoltak az összeírok. (OL O 418.S 28, 31.) 57
