Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

DUSNOKI JÓZSEF–KERESKÉNYI MIKLÓS: BÉL MÁTYÁS KÉZIRATOS MEGYELEÍRÁSÁTÓL A MEGYETÖRTÉNETI KUTATÁS ELSŐ VIRÁGKORÁIG - I. A Notitia keletkezéséről

amelyek elsősorban Bél kiváló munkatársa, Matolai János tudását dicsérik. Mivel ezek a kéziratok nem mentek át a hivatalos ellenőrzés előbbi lépcsőin, markánsabban kifejeződésre juthat bennük a feudális-nemesi társadalommal szembeni kritikai viszonyulás, a javítóreformáló szándék, valamint a jobbágyság iránti érdeklődés és megértés.

36 Említettük fentebb, hogy a Notitiáról a Prodromusban adott tudósításban az új Magyarország leírása és ezen belül a megyeleírások kerültek előtérbe. Az 1720-as években Bél műhelye gyors ütemben folytatta az adatgyűjtést, hiszen 1724-29 között már dolgoztak a Notitia utolsó, VI. kötetébe szánt tiszántúli és Tiszán inneni vármegyék leírásán, sőt a kéziratok egy része - köztük Békés vármegyéé - (legalábbis az első változatban) elkészült.

37 Bél és munkatársai igyekeztek minél több vármegyébe eljutni, de helyi szerzőktől is bőven érkeztek írások, adatok. Ez az empirikus kutatás, a helyszíni tapasztalatgyűjtés, az egyes vármegyék bejárása, illetve különböző csatornákon keresztül a friss információk összegyűjtése 36 Ezekről a kéziratokról: Wellmann: i.m. 22-26. és tanulmánya is; Bél Mátyás és az agrártörténet -Agrártörténeti Szemle. 1985. 1-2.sz. 58-65. 37 Bél 1729. január 26-án a Kancelláriához írt levelében (H.m.) arról számol be, hogy elbírálás végett megküldi műve 3. kötetét (nyilván olyan értelemben, hogy ez a Kancelláriának küldött kéziratok 3. kötete), amelyben 7 vármegyét ismertet (Máramarost, Ugocsát, Krasznát, Békést, Zarándot, Aradot és Csanádot). Tehát e megyeleírásoknak legalábbis az első fogalmazványa 1729 előtt elkészült. Békés, Csanád, Arad és Zaránd leírásainak első változatát (az alapszöveget) Bél ismeretlen munkatársa (esetleg munkatársai) írta (írták). Az e leírásokról készült másolatok margóira, sorai közé és a beillesztett üres lapokra vezette rá javításait, kiegészítéseit Bél, s e munkával Békés megye, de talán a többi esetében is lényegében elkészült 1728-ban. Kérdés, hogy ezeket a kusza, agyonjavított munkapéldányokat le tudták-e tisztázni és elküldhették-e a Kancelláriának. Ha így történt, a tisztázatok elkallódtak, nem kerültek vissza Bélhez. (Egyedül Arad megye leírásának maradt meg egy a XVIII. század első feléből származó, de 1728 után készült tisztázata.) Valószínűbbnek látszik, hogy a Kancelláriának csak az első változatot, az alapszöveget küldték el. Az említett vármegyéknek nem kellett megküldeni a kéziratokat, hiszen a gyakorlatban még nem történt meg helyreállításuk, nem működött a nemesi vármegye, sőt a megyehatárok sem tisztázódtak véglegesen. Egyedül Békés volt ezekből a szempontokból kivétel, de vélhetőleg mégis Csanád, Arad és Zaránd kategóriájába sorolták. Sajnos, Békés és Csanád bejárására sem került sor, de minden bizonnyal a másik kettőére sem. Kraszna és Máramaros esetében viszont egyértelmű a vármegyék, illetve "íróik" közreműködése. Ugocsa leírását láthatólag Bél írta, s erről készült ismeretlen időpontban egy tisztázat is.Szelestei N. László idézett munkájából (78., 183. és 188. o.) kiderül még néhány ezzel kapcsolatos adat: Máramaros leírásának egyik példányát 1724. november 4-én kezdték írni és 1725. január 3-ra készült el. Kraszna vármegye kéziratára 1728. november 28-án azt jegyezte fel Bél, hogy munkája négy évi visszatartása után küldte meg Halmágyi István jegyző. Ugocsáról Bél autográf fogalmazványa 1728. december 10-én készült el. Haan viszont azt írja (i.m. 41.), hogy Bél 1737 decemberében a Helytartótanácshoz fordult: sürgetné meg 16 megyeleírás kéziratának - a felsorolásban Ugocsa is szerepel - visszaküldését, mivel a kéziratokat már több mint egy év előtt megküldte a megyéknek. így tehát az 1728 végén elkészült leírást (az első fogalmazványt), amelyet 1729-ben a Kancelláriához továbbított, évekig magánál tartotta (tovább dolgozva a megyeleíráson), és csak valamikor 1736 körül küldte el Ugocsába. Békés vármegye leírásával hasonló történhetett. Illetve, miután a Notitia utolsó köteteinek kiadása egyre halasztódott (alV. kötet is csak nagy késéssel jelent meg 1742-ben), és ezzel Bél munkakedve is lankadt, valószínűleg Békés vármegye kéziratát egyáltalán nem is küldte el a vármegyének átnézésre. 52