Bél Mátyás: Békés vármegye leírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18. (Gyula, 1993)

Speciális rész - I. szakasz. Békés vármegye várai és mezővárosai - Gyula vára

Kerecsényi méltányos feltételek mellett átadja a várat a töröknek A várból kivonulókat hitszegő módon leölik, Kerecsényit elfogják A történetírók véleménye haláláról Jelleme Megérlelődtek tehát a megadás feltételei, kölcsönösen adott és kapott hit alatt; eszerint Kerecsényinek megengedték, hogy a várból kihozzon bizton és sértetlenül 400, a védők holmijával és betegekkel, sebesültekkel megrakott szekeret, s bántatlanul visszatérhessen övéi közé, hátrahagyván egész hadfelszerelését.

82 A törökök azonban hitszegést követtek el azzal, hogy midőn a gyulaiak a kitűzött napon, szeptember 2-án kivonultak a várból, előbb kifosztották a szekereket, majd a védőseregre támadtak, alighogy két mérföldnyire jutott, a csellel a táborba csalt Kerecsényit pedig azzal a néhány elvonulóval együtt, aki ellenállni merészelt, hitszegő módon elfogták. Valójában ilyen gyászos véget ért Gyula városának 9 hetes ostroma, részint hitszegés, részint Kerecsényi kétségbeesés szülte elhamarkodottsága következtében; az utóbbi pedig később a legelvetemültebb gonosztevők módján bűnhődött; Istvánffy**

8 tanúbizonysága szerint ugyanis Belgrádban, nyakába vetett hurokkal fojtották meg, vagy ha inkább Ensiusnak**

b83 hiszünk, még sokkalta kegyetlenebb halálnemmel pusztult el. Tudniillik egy belül hegyes szögekkel televert hordót vittek föl egy hegytetőre, s Kerecsényit abba zárva, alágurították a hegyről, úgyhogy egész teste szögekkel átszegzetten, kegyetlen halálnemmel pusztult el. Mindezt másképpen adja elő Bethlen *

a Kerecsényi élete úgymond - gyászos véget ért; erről más-más írók különféleképpen írnak; ám több hitelt érdemlőnek tűnik az, amit Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek

84 a török tolmácsa, Devecseri Péter (aki elhagyva pogány mohamedán hitét, végül keresztény hitre tért vissza, amelyben született) önnön szemének tanúsága szerint erősített meg, tudniillik, hogy Kerecsényit mérgezett szublimátummal (így nevezi a "csinált" bort) itatták meg a törökök Belgrádban;

85 utóda Kristóf nevű fia volt,

86 de ő sem maradt sokáig életben, és a Kerecsényiek egész nemzetsége így végérvényesen kihalt. Egyébként akárki és akármilyen volt is Kerecsényi, Istvánffy

b ezeket jegyezte föl róla: Ilyen véget ért -úgymond- Kerecsényi, aki nem vitézséggel, sem dicső tettekkel nyert el méltóságokat és kapitányságokat, hanem részint törteiésével, részint Zrínyi gróf és Tahi révén, akik Ferdinánd császárnak folytonosan kommendálták.

87 Annyi bizonyos, hogy vitézség nem támogatta érvényesülésében. *** A XXIII. könyv, amelyben az ostrom történetét olvashatjuk (464475.0.); vö. Zsámboki: De Giulae et Zygethi exitu in appendice Rerum Hungaricar. A 831. oldaltól. "

b Hist. Hung. VI. könyv, 273. o. ** Ugyanott, a 259. oldalon; itt olvashatunk fogságában elszenvedett sorsáról. *

b Az idézett helyen. 22